Hogyan hozhatnám ki a legtöbbet ebből a munkatársi kapcsolatból, ha kölcsönösen nem vagyunk szimpatikusak egymásnak?

Óvodában dolgozok, külsős segítőként, hetente 2x találkozunk (illetve van, hogy vele össze sem futok). Később került az oviba nint én, viszont idősebb nálam. Végzettségben felette vagyok. Én elejétől kezdve kedvesen álltam hozzá, bemutatkoztam, persze ő is visszamosolygott, sziaszia, aztán jönnek sorba a "meglepetések": az igazgatónőtől azt hallom vissza, hogy én nem is jártam bent ennek az óvónőnek a csoportjában (közben voltam, de azt mondta egyenlőre még ismerkedik, szól, ha segítség kell). Aztán zokon veszi kb. ha bemegyek hozzájuk, pedig ez a munkaköröm egy fő része (nem ellenőrzés!), hanem a gyerekekkel és a szülőkkel foglalkozok (ennek kapcsán egyszer elcsíptem egy beszélgetést, amikor számon kérte a másik óvónőt (a párját), hogy mit kerestem én ott náluk. Aztán, most kapott egy feladatot, ami nem éppen fontossá teszi őt, de fixen nála futnak össze a szálak (jelenléti ívek, szabadságok kiírása). Na azóta még nagyobb hangja van, úgy viselkedik, mintha ő lenne ott a valaki. Számonkérő, mindent jobban tud (még azt is megkérdőjelezte, amit az igazgatónk mondott nekem, velem kapcsolatban és én közvetítettem felé - csak azért, hogy ne nekem legyen igazam).

Közben persze, amikor beszélünk nagy mosoly, cinkos egyetértés.

Ma az verte ki a biztosítékot, hogy elkezdett becsmérelni egy kislányt, azért mert magasabb (!?!?) mint a csoporttársai (életkor ugyanannyi), és hogy eeeeez kiscsopprtos? Hát mi a fr.anc, hogy mondhat ilyet egy óvónő? Szülőként is felháborít, hogy majd talán ezen múlik, hogy áll ahhoz a szerencsétlen gyerekhez?

Egyre kevésbé szimpatikus ezzel a viselkedéssel, tehát barátok tutira nem leszünk, de a közös munka miatt próbálnék és kell is vele munkatársilag együttműködni.

Igazából a piszkálódásait szeretném csak elkerülni, meg valahogy kinézem belőle, hogy ha alkalma nyílna rá, akkor alámásna. (De amúgy a párján is most már látok bunkó-jeleket (ők egyébként régi jó ismerősei egymásnak) pl. ez is ma volt, hogy egy különleges bánásmódot igénylő gyerek kabátot és sapkát akart felvenni -mivel neki ez ad biztonságot- erre bedühödött, hogy de meleg van akkor föjél meg és csunyán írom, de rábszta a sapkát. Meg sem probálta szépen kedvesen rábeszélni, h vegye le. Szegény kisgyerek persze totál kiakadt és sírt, alig tudtam megvigasztalni. Jó hogy ezt szülő nem látta mert azonnal ment volna az igazgatóhoz szerintem.) És kicsi unokája ban mindkettőnek. Velük is így bánnak? Hogy lehetnek ennyire érzéketlenek?

Szóval, visszatérve az eredeti kérdésre, szerintetek mit tehetnék az ügy érdekében? Vagy úgy am block?

Előre is köszi a tanácsokat!