Voltatok már olyan interjún, ahol az 1. perctől éreztétek, hogy nem vagytok szimpatikusak?

Sajnos azt látom, hogy sok esetben pofára megy a dolog.

Én kolléganőm kérdeztem meg, hogy egyik ismerősöm jönne egyetemi, 1 hónapos gyakorlatra. Megnézte az önéletrajzát és kb. kiröhögte, hogy mit akar ennyi tapasztalattal. Meg megkérdezi a többieket, akarnak e gyereket pesztrálni.

Én meg nagyjából leb..sztam, hogy ne várjon már egy másod éves egyetemistától 20 év szakmai tapasztalatot.

Egyszer bő fél órát késtem egy állásinterjúról. Nem ismertem a várost, telefonon NAGYJÁBÓL közölték, hogy hova kell mennem, hol található a vállalat. Utcát, számot nem mondtak, hogy megnézhessem térképen, ezért felkerestem a honlapjukat és ott megnéztem a székhelyüket. Örültem, mert mellékelve volt egy google térkép is.

Ide el is mentem, de csak sima házakat találtam, kérdezgetni kezdtem az ottaniakat, hogy mégis hol található ez az XY vállalat, de senki sem ismerte. Végül a postás igazított el, kiderült, a város másik felén található a vállalat. Áttrappoltam oda, már javában folyt a felvételi, de a bemutatkozó körről lekéstem. Hiába mondtam el, hogy rossz cím szerepel a honlapjukon, nem hatotta meg őket. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy nem lesz a munkából semmi, éreztette velem ezt a manus is :) hülyeségeket kérdezett, nem figyelt a válaszaimra, "aha,igen,jó..." :) azért örülök, hogy azt az állásinterjút elbaltáztam, azóta találtam egy jobbat :)