Voltatok már olyan interjún, ahol az 1. perctől éreztétek, hogy nem vagytok szimpatikusak?

1. Igen, voltam: nem is sikerült a dolog, nem is tudtam (akartam már így ott???) jól teljesíteni. A 10. pontos nálam az volt, amikor bementem egy helyre és azt hallottam a folyosón, hogy a főnök mondta, hogy neki úgyis női munkatárs kell.

2, Mi a megoldás? Attól is függ, hogy milyen a mentalitásod: ha vehemens tudsz lenni, akkor a tudásoddal, stílusoddal be tudod bizonyítani, hogy életre való vagy, így odavaló vagy. Ha nem, inkább magányos a stílusod, akkor legalább elmondhatod, hogy megpróbáltad, azonban tanulni kell belőle, és megerősödni erre a mai világra.

Lehet stressz interjú volt. Nálunk is van ilyen és okkal. Szándékosan egy pöts benyomását kelti az interjúztató, hogy lássa, hogy viseled.

Tudom, hogy elég idióta megoldásnak tűnik, de én is megőrülök a beprotekciózott mimoza virágoktól, akik azért jönnek, mert nagyon magas fizetések vannak, de két hét után minden nap sírógörccsel mennek haza, mert nem bírják azt, amit egyébként napi szinten megkapnak. Nálunk csak az képes hosszútávon megmaradni, aki képes magát függetleníteni érzelmileg a stressztől és bírja a folyamatos nyomást, mivel sosem személynek szól, hanem a munka jellege ilyen. Rólam pl az ilyen simán lepereg, kb egy percig nem izgat, ha furcsa, kekeckedős kérdéseket tesznek fel, tudom, hogy teszt, vagy ha nem, akkor csak nem bírja a pofám és nem vesz fel. Veszteni nem tudok.