Milyen típusú emberektől fakadtok ki? Kíváncsi vagyok.

Az általad felsoroltakat se szeretem, de könnyen ignorálom őket.

Ellenben a butákat. Jaj édes istenekre, bármit, csak azt ne!

Ha valakinek elmagyarázol valamit érthetően, 3x is, és mégis elrontja, akire nem tudsz semmit rábízni, mert a fakockát is tönkreteszi, aki inkább csak hátráltat, mint segít, és annyi esze van összességében, mint egy marék káposztának.

Azok instant kiidegelnek, és azonnal keresek valaki mást, aki elbír velük, mert ha továbbra is nekem kell velük kommunikálni, abból bizony baj van...

A tapintatlan bunkóktól. Most egy konkrét személyről beszélek, munkatársam. Hiába állok ki magamért minden egyes alkalommal, nem vesz komolyan, és ugyanúgy b..szogat. De mindennel. Konkrétan minden mozdulatomba beleköt, szinte abba is, hogy hogy veszek levegőt. Még akkor is, ha olyan pozíción vagyunk, ahol én vagyok a jobb. Meg úgy beszél velem, mint valami utolsó k..rvával. De még azzal is szebben beszélne... Meg olyan dolgokkal piszkál, amivel aztán tényleg nem kéne, elég nagy tahóságra vall, ahogyan ezekről beszél. Pl parókát hordok, nyilván nem jókedvemből, de nem fogom neki kiönteni a szívemet, hogy miért, szóval nem tudja, de azért megjegyzéseket tesz... Meg depressziós vagyok, ezzel is rengetegszer b..szogat, meg olyanokat mond, hogy legyek már öngyilkos, stb...

Na az ilyen, mindenki lelkébe beletiporó, magát nagyon menőnek és tökéletesnek gondoló vérbeli bunkókat utálom, de nagyon.

Ha csak ebből a listából lehet választani, akkor mindenképp az egyes és a négyes típus.

Egyébként akik még eszembe jutottak hirtelen, azok a szófosógépek, akik a teljes önéletrajzukat előadják neked és minden alkalommal beszámolnak a napi élményeikről, annak ellenére, hogy te rohadtul nem kérdeztél rá náluk semmire. És még nem is az a baj, hogy be nem áll a szájuk, hanem, hogy időközben egyszer se kérdeznek vissza, hogy egyébként veled miújság, és, hogy neked mi a véleményed? Csak magukról tudnak beszélni, de azt órákon keresztül.

Az ilyenek mindig lefárasztanak.

Az ítélkező és idegbajos emberekkel, tehát a kérdezővel és az összes fentivel gyanítom ez lenne. :D

Én pont ilyen vagyok, buta, lusta, minimalista szófosó :D

Vak is látja, hogy kedves-aranyos, de buta mint a tök.

Ehhez én kétfajta hozzáállást láttam:

-a türelmetlen. Hozzádvág feladatokat és álmélkodik, hogy nem megy egy perc múlva magadtól vagy találod ki magadtól, hogy kell megoldani bármi betanítás, magyarázat nélkül is. Elvárná, hogy minimálbéres szupertitkárnő legye, akire ő kegyesen a magasságos tekintetét veti. Állandóan felfújja magát, nem köszön vissza, elérni sosem lehet, és bár saját munkakörében jól dolgozik, semmi szociális érzéke. Ami munkát megspórolhatna azzal, hogy nekem betanítja, azt is inkább dühöngve-kapkodva elkapkodja ő.

Na ilyenekkel ne rakjanak össze, mert a kapcsolat senki számára nem lesz sikerélmény, se nekem, se neki. Rakd össze a saját fajtájával, ott majd kedvére versenghet.

-a barátságos

Már azzal motivál, hogy emberileg szól hozzád. A feladatokban a lehetőségeket látja, mint te, és rendszerint nagyobb szabadságot ad, jobban tájékoztat, hogy ő kit csinál vagy hogy mik a közös vagy nagyobb célok. Ha valamivel küszködsz, kipróbál másban, a feladatokat is közös megegyezéssel osztjátok le. Megérti, hogy az embereknek mások az erősségei és minden dokumentációt, kérést igyekszik egyértelműen és szervezetten leosztani és tárolni. De napi kapcsolatban van veled, hogy emlékeztessétek egymást és rögtön kintudjon segíteni, ha elakadsz hés te is őt).

Az MBTi modellben ezek úgy szerepelnek, hogy Extravertált Megfigyelő Asszertív és Introvertált Döntő Turbulens személyiség. Az utóbbi szeret magányosan dolgozni, szigorú önmagával, mindent rendszerez (de ezt a rendszert csak önmagával osztja meg), a beszélgetést, kedvességet időpazarlásnak tartja. Az ambíciója, hogy az önálló munkája el legyen ismerve. Hajlamos másokat vetélytársnak látni, az inkompetensekre pedig azért akad kil mert a képzelt “imázs”át rontják. Rendszerint megvan az ambíciózus életterve, amit kemény munkával tervez kiharcolni magának. A Turbulens azt jelenti, hogy a feladatokat érzelmi talajvesztés árán is véghezviszi.

Az Extravertált Megfigyelő ezzel ellentétes, hajlamosabb nyitva tartani a lehetőségeket, új módszereket keresni, igénye meglátni a dolgok mögötti összefüggéseket, igényli a személyes kapcsolatokat és jobban motivált, ha folyamatosan kommunikálhat, információt szerezhet és küldhet, szerinte ez és a megértő empátia a hatékony együttműködés kulcsa. Hajlamos lehet lustaságra, mert elaprózza magát ahelyett, hogy koncentrálna, számára a szigor megterhelő, inkább dolgozik 8 órát lazán mint 4 órát keményen. Az Asszertív azt jelenti, hogy ha stresszes egy helyzet, inkább visszalép és emlékeztet mindenkit, hogy nem olyan fontos az adott téma, hogy elveszítsük miatta a fejünket, és hidegvérrel mindenre előbb-utóbb adódik megoldásra ötlet.

Asszem ez a kettő elég világos hogy miért ütközik, és az is, hogy melyik milyen feladatra alkalmas. Én pl. rájöttem, hogy ügyfélszolgálatra remek vagyok, mert nem stresszelnek az idióta kérdések (sőt megértem, mert én is hülye vagyok, bármilyen oktató anyag, leíras esetén tudok érthetőségre törekedni). Biztos, hogy az ilyen nyitottság előnyös sok szakmában, HRes, pszichiáter, idegenvezető stb.

Viszont abszolút megértem, hogy aki a technikai feladatokra akar koncentrálni, annak idegesítő, hogy egyáltalan ott vagyok, mert az ő agya arrafelé szeretne járni. Azt szeretné, ha mindenki más is arra lenne ráállva, hogy a problémát minél gyorsabban megoldja önállóan, és elmagyarázni hogy mit csinált meg jópofizni az már valaki más feladata lenne.