Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért nézem le az embereket,...

Miért nézem le az embereket, és miért ennyire undorodom az emberektől?

Figyelt kérdés
Tényleg szinte rühellek mindenkit, egyszerűen az emberiség fogalmát már,,halmazállapotnak" tekintem.

2019. ápr. 20. 19:07
 1/9 A kérdező kommentje:

Utálom az embereket, ahogy képmutatóan viselkednek mindenütt, mosolyognak egymásra és megjátsszák magukat. Nem szeretek közösségbe járni, legyen az vendégség, idegenek vagy régi haverok. Mindig egyedül vagyok itthon, egyedül sétálok az utcán, nem találkozom és nem beszélgetek senkivel. Nem szeretem, hogyha bárki rám néz, olyankor elnézek másfelé vagy lesütöm a fejem, teljesen zavarban vagyok. Inkább nem beszélek semmit, minthogy azt mondjam, amit kellene. Családtagjaimmal sem beszélek semmit, ha hívnak telefonon, akkor a legszükségesebbeket válaszolom: "aha, oké, igen, nem, szia". Konkrétan egyszavas válaszokat mondok amikor csak lehet, hogy minél kevesebbet kelljen kommunikálni. Ideges vagyok, ha mással kell beszélnem, nem bírok a szemébe nézni, és furcsán viselkedek olyankor. Rettentően félek bármilyen társas kapcsolatot, kommunikációt megélni.



Teljesen tanácstalan vagyok, nem barátkozok, itthon sincs semmi olyan, amivel nyugodtan és boldogan eltölteném az időt. Üresnek érzem magam. Folyamatosan nihilista gondolataim vannak: semminek nincs értelme, az élet hiábavaló, a küzdés hiábavaló. Csak sodródok az "árral", és igazából nem is várok semmi jót vagy "megváltást".



Egyfolytában öngyilkossági gondolataim vannak, azt tervezgetem, hogy kinek és hogyan fogok utolsó üzeneteket hagyni, hogy a lehető legnagyobb hatást érjem el vele. Ennek ellenére tudom, hogy aki csak beszél róla, az valószínűleg nem meri megtenni. Ezért várok egy különösen rossz pillanatra, ami hátha a tettlegességig felerősíti bennem ezeket a gondolatokat.



Ugyanakkor mégis érzem, hogy jó lenne olyannak lenni, mint a többiek, barátkozni, szórakozni járni, röhögni, sétálni a parkban. Viszont félek minden idegentől, magamat kevésnek tartom hozzájuk képest, azt érzem, hogy át kell hágnom egy hatalmas akadályt, hogy az "elfogadásukat" megnyerjem. Ehhez az akadályhoz pedig nincs sem erőm, sem kitartásom, sem bátorságom. Csalódtam úgy általában az emberekben, kialakítottam magamban egy külön világot, amibe bezárkóztam, és senkit nem látok szívesen benne.



Azt mondják, hogy a legjobb barátok érdeklődése/nézetei hasonlóak, nos, én ilyen témákról szívesen beszélgetnék bárkivel, de érthető módon az átlag ember nem a nihilizmusról, filozófiáról és öngyilkosságról szeret beszélgetni. Akiket eddig ezekkel a témákkal traktáltam, mind közönyössé váltak velem szemben, kialakították a depressziós, magába forduló, magát sajnáltató ember képét, és ilyen barátot senki sem akar magának.



Egy alkalommal voltam pszichológusnál (de nem ezért, hanem egy másik ügy miatt), és a szakvéleményben fél oldalon keresztül csak ezeket a komplexusokat sorolja: introvertált attitűd, szorongás, félelem-élmények megélése, konfliktuskerülés, depresszív hangulat, önbizalomhiány, stb. Ez több, mint 2 éve volt, azóta úgy érzem, még rosszabb a helyzet. A vélemény szerint szakember segítségére van szükségem, de nem voltam senkinél, és félek is elmenni. Nem tartom megoldásnak, hogy egy vadidegennek mindent elmondjak, aki aztán jó pénzért okosakat mond cserébe.



(Köszönöm, ha valaki elolvasta! Olyan véleményére lennék kíváncsi, aki érez/érzett hasonlókat, és esetleg tud valami megoldást, hogy ki lehessen lépni a mókuskerékből.)

2019. ápr. 20. 19:09
 2/9 anonim ***** válasza:
55%
Teljesen egyet értek veled. Én is hasonlóan látom a világot,lassan 3 éve.
2019. ápr. 20. 19:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 A kérdező kommentje:
Örülök hogy nem vagyok ezzel egyedül!!
2019. ápr. 20. 19:15
 4/9 anonim ***** válasza:
31%
Nekem is vannak öngyilkos terveim,gondolataim,és természetesen senki sem fog megakadályozni. Sok utálkozóm pedig örülni fog ennek.
2019. ápr. 20. 19:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
67%
Betegek vagytok, keressetek fel egy szakembert!
2019. ápr. 20. 19:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
47%

Orvoshoz nem mész. Mi tart vissza?

Meg akarsz halni. Mi tart vissza?

Találjatok egy célt, amiért megéri küzdeni.

Az a bajy hogy rohadt sok szabadidőtök van mindent túlgondolni. Érdekes. Én egyszer nem láttam még egy családapát, akinek van 2 gyereke, munkahelye és hobbija, hogy meg akar halni. Miért? Mert nem unatkozott és sajnáltatta magát.

Zavar az ami van? Tegyél ellene. Nagyon sokszor azt veszem észre, hogy nem a világgal van a baj hanem azzal aki szerint igen.

Mit tettél azért, hogy ez ne így legyen? Mit tettél azért, hogy megtaláld a célod? Mit tettél azért, hogy boldog legyél? Mit tettél azért, hogy ne így nézzenek rád mások? Semmit? Akkor nem mi vagyunk a hibásak...

2019. ápr. 20. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
52%

Szerintem valamilyen trauma ért téged régen, engem igen, gondolj csak vissza és nézd meg mi volt az? Ha meg van felejtsd el ami nem könnyű de legalább zárd le örökre,tudom nem könnyű, a múltal már nem tudsz semmit sem kezdeni, nem érdemes rajta szomorkodni, gondolkodni csak a jó dolgokra kell hogy emlékezz.

Miután le zártad kérj segítséget pszichiátertől vannak olyanok is akikhez ingyen lehet járni csak utána kell érdeklődni, bár magad is meg bírod oldani csak akarat kérdése, mert bármire képes vagy csak akarni kell és nem szabad soha sem feladni,ha ez sikerül akármit is csinálsz előbb utóbb sikerülni fog ebben biztos vagyok, nekem is sikerült az amit nem is hittem volna és most is újabb sikerért teszek :-) na szóval le zártad a múltat sérelmeket, orvos vagy ugye te oldod meg, ha te akarod megoldani akkor találj ki célokat amiért érdemes élni, először kicsi célokat, minden nap ekkor fel kelek és ekkor fekszem le, aztán ha ez megy már 1 hónap után például minden reggel tornászok egy jót, 1 hónap után el kezdek sportolni, másik hónaptól el kezdekel járni társaságba simán csak el megyek a moziba stb..

Ezekután másik hónap ha valaki rád néz nem hajtod le a fejed és nem is nézel más merre csak előre és mosolyogni kell, én ha mosolygok jobban érzem magamat, ne értékeld le magad én is le értékeltem magamat, pedig én is mint más embertársaimhoz képest bármire képes vagyok csak akarni kell és tenni érte ja és nem feladni, ki kell lépni a komfortzónátokból muszáj, ha nem teszed akkor ott fogsz ragadni, gondolj csak bele most annak semmi értelme hogy csak vagy és szomorkodsz, nem lenne jobb ha inkább csinálnál valami olyat amiben örömödet leled?

Próbáld csak ki, amég lehet mert ki tudja meddig élünk még?

Meg kérlek hogy végre élj, fogd magad és élvezd az életet, egyedül is lehet élvezni, ha egyedül nem megy akkor másokkal sem lesz jobb annyira, tapasztalt alapján mondom,légy bátor, mi veszteni valód van?

Ha negatívba mennél át gyorsan csinálj valamit, menj el futni, sétálni, biciklizni stb..

Csak minél hamarabb kerülj vissza a pozitív gondolkodásba.

Fú, ennyit még senkinek sem írtam, remélem értékeled ezt a pár dolgot amit írtam és erőt veszel magadon és végre el kezdesz igazán élni, sok sikert hajrá.

21F

2019. ápr. 20. 20:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
50%

Hasonló gondolatok bennem is megfogantak az évek alatt. Introvertált személy vagyok, szeretek egyedül lenni, de szeretnék emberekkel beszélni komoly/mély dolgokról de a legtöbben túl éretlenek, gyerekesek, felszínesek, vagy közömbösek az ilyen dolgok irnánt.


A helyzet amiben most találod magad segítséget követel. Bármennyire is nehéznek, akár lehetetlennek tűnik most ez számodra, de találnod KELL valakit, egy hús-vér embert akivel személyesen beszélni tudsz az érzéseidről és a benned kavargó gondolatokról, ezt mindenképp meg kell tenned! Ha mgadban tartod ezeket a gondolatokat és nem keresel valakit aki legalább meghallgat akkor rosszabb lesz, sokkal rosszabb, egészem addig amíg a szenvedés elviselhetelenné válik és megtörténik az minek nem szabadna megtörténnie. Bármenyire is haszontalannak és feleslegesnek, akár még bűnösnek is érzed magad, hidd el hogy sokmindenre képes vagy, többre mint hiszed. Szükséged lesz egy célra, ami segít majd kimozdítani a jelenlegi állapotból. Én nem mondhatom meg mi legyen ez a cél, mert nem ismerem a személyiségedet, de annyit talán javasolhatok, hogy ez a cél jó legyen és morálisan elfogadható. Ha rossz és negatív, esetleg gonosz célt választassz magadnak amivel csak saját szenvedésedet próbálnád megbosszulni azzal még lejjeb taszítos magad a pokol felé (nem a mítikus, bibliai, hanem az egzisztenciállis, lelki pokol felé - bár egy hívő ember számára ez ugyanzt jelenti) - ha úgy tetszik a(z) (ön)pusztítás, a nihilizmus felé.


Néhány dolog magamról, ami talán útmutatásként szolgálhat. Már említettem, hogy én is visszahúzúdó voltam/vagyok. Sokat bántottak (különösen általános suliban és középiskolában). Mindig érettebenk gondoltam magamat a környezetemnél, akik viszont gyerekesnek tűntek a szememben. Azt godoltam mind rossz emberek és meg kellene halniuk, azután rájöttem, hogy nem velük volt probléma, hanem velem. Azt hittem, hogy a kölcsönös tisztelet egy adott dolog (értsd: jogom van hozzá). Nem így van. A tiszteletet ki kell érdemelni, nem adják ingyen (ahogy szinte semmi mást az életben). Rájöttem, hogy ha azokkal akiket korábban felszínesnek, akár ellenségeimek tekinetttem jól bánok, megfelelő helyen és megfelelő módok közelítek feléjük végül abbahagyják a gyerekes viselkedésüket, kilakul a kölcsönös tisztelet és akár még barátság is lehet belőle. Saját arroganciám vakított el, az gondoltam mindenkinek hozzám kellene igazodjon és nem fordítva. Ez nem azt jelenti hogy mindenkinek a szolgájává kell vállni, de törekedni kell a másik nézőpontjának megértésére és ha kell igazodni kell hozzá, a közös együttélés érdekében. Ez nem megalkuvás. Elbújni a világ elől és megutálni mindenkit na az a megalkuvás!


Nem vagyok szent, sem mindenttudó, vannak problémák az életemben. De van célom, jövőképem, tudom hogy honnan hová akarok eljutni a következő pár évben. Ez sokat segít, így könnyebb átvészelni a nehezebb időszakokat is.


Az élet szenvedés, ez a legalapvetőbb igazság amióta csak az ember öntudatára ébredt. A szenvedésnek különbözö szintjei vannk és a pokol van a legalján. Oda nem akarsz eljutni. De a halál sem megoldás. Ameddig csak élsz benned van a lehetőség, hogy valami hasznosat, érdemeset tégy az életben. Kezd lassan, apró dolgokkal: takarítsd ki a szobádat, apránként tegyél rendet magad körül (szó szerint és átvitt értelemben is). Szép lassan hozd rendbe az emberi kapcsolataidat. Ha még tanulsz, kezdj el beszélgetni a társaiddal, kísérletezz, hallgasd meg a mondanivalójukat. Ha már dolgozol, keresd a munkatársaid társaságát, hidd el rengetek mindent tudhatnak amit Te nem tudsz és örömmel meg is osztanák Veled, csak meg kell hallgatnod őket, türelmesen. Ha gond van a családi kapcsolataiddal, azokat a legnehezebb helyrehozni, túl személyes. Érdemes megpróbálni, de ha nem megy, el kell engedni és másfelé nézni. Fontos, hogy legyenek barátaid, még ha ideiglenesen felszínes is a kapcsolatotok. Használd a megérzéseidet, szűrd ki azokat az embereket a környezetedből akik csak lehúznának (morálisan és/vagy anyagilag).


A legfontosabb, hogy találj célt és értelmet az életben. Nem kell hosszú távú legyen, legalább is most még nem. Egyenlőre az is elég, ha eltervezed, hogy mit fogsz holnap csinálni, azután egy hét múlva, azután egy év múlva és később mikor tisztulnak a dolgok akkor egy évtized múlva. Ha megvan a cél akkor próbáld meg nem elvéteni, kifogásokat keresni hogy miért nem tudod elérni. Ehelyett inkább tartsd a szemed előtt és tegyél érte. A munka a legjobb ellenszere a szenvedésnek (nem a kényszermunka, az inkább okozza a szenvedést, hanem az a munka amit szívesen csinálsz).


Nekem személyesen sokat segített a felismerés, hogy nem a világ van ellenem hanem fordítva, de el kell ismernem, hogy sok év kellett ehhez a felismeréshez. Nem tudom ismered-e Jordan B Peterson munkásságát, nekem (és sok százezer hasonló cipőben járó fiatalembenek) segített a "12 szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt!" című könyve. Neked is sokat fog segíteni, ha elolvasod, még ha nem is vagy nagy kedvelője a könyveknek (a pénz nem lehet akadály, ma már mindent meg lehet szerezi ingyen is a neten, még ha ez nem is szép dolog, én személy szerint megvettem, de megértem ha valaki nem tud rá áldozni). Ezen felül ha tudsz angolul (ha nem tudsz nagyon erősen ajánlom, hogy megtanuld) nézd meg a YouTube videóit, nagyon sok hasznos és értékes tudásra tehetsz szert belőlük amik sehíthetnek megbirkózni a jelenlegi helyzeteddel. Egy példa: [link]


Ha szeretnél írj privát üzenetet. 26/f

2019. ápr. 20. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 Lazy Lover ***** válasza:
29%
nem vagy egyedül ocsmány féreg az összes és nagyon igazad van
2019. ápr. 20. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!