Miért jó megöregedni és végigélni egy életet?
Én sokszor azt érzem, hogy nagyobb értéke van annak, ha fiatalon meghal az ember, ha boldogtalan. Elmondom, hogy értem, hátha érthető lesz:
Egész kamaszkoromban magányos voltam, és vártam arra, hogy legyenek barátaim, legyen barátnőm és legyen életem. Nem lett. Koravén lettem és nem volt senki mellettem. Nem jöttem ki a velem korabeliekkel sem. Mire nagyon későn lett volna barátnőm, úgy éreztem, hogy nem ő kell nekem, pedig mindenben passzolt hozzám, és nagyon ragaszkodó volt. Ellöktem magamtól, pedig ő volt az igazi.
Most erre majd jönni fog a szemforgatás és az a válasz, hogy "tudjuk, tudjuk, mindenki azt hiszi, hogy megtalálja az igazit ebben a korban; túl kell lenni ezen fiam, mint a fogzáson". Na EZ az, amivé nem akarok válni. Kiégett, cinikus, az élet által megkeményített egyenemberré, akit már nem kapnak el ilyen nagy, kamaszos érzelmek, meg ilyen nagyon erős igény az intimitásra, mert ő már túlvan mindenen, ő már utólag mindenről látja, hogy csak egy felindulás az egész, és különben is, a felnőtt élet sokkal egyszerűbb és sokkal profánabb ennél, a karrierre, pénzre, házra, autóra, gyerekre kell koncentrálni.
TUDOM, hogy ez a lány volt az igazi, és nem érdekel, hogy ki mit hitetlenkedik. Én is elég józan és racionális ember vagyok, de itt tényleg annyi véletlen egybeesés volt kettőnk között, hogy az valami elképesztő. Tökéletesen kiegészített engem. Őt nekem szánták. Ő volt az a valódi társ, akivel egy pillanat alatt egymásra hangolódtunk, akire mindig is vágytam, akit el kellett volna vennem, aki az életem részévé kellett volna, hogy váljon, és utólagosan minden szenvedésem értelmet nyert volna. És azóta úgy érzem, hogy nincs semminek semmi értelme. És továbblépni sincs értelme. Mert azt érzem, hogy innen tovább nincs más, csak a profaneitás ("hja, ezeket az érzelmeket ki kell nőni, majd találni valami épkézláb nőt, aztán élni valahogy") és a cinizmus ("nincs is olyan, hogy nagy ő, ki kell verni a fejünkből ezeket a hülyeségeket és minél többet szexelni"). Nem akarok ilyenné válni. Nem akarok lemondani ezekről az érzésekről. Úgy érzem, hogyha nem halok meg fizikailag, mielőtt ez megtörténne velem, akkor is meghalok, csak másképpen. Elvesztem azt a részem, akinek érdemes élnie. Követem a lány életét, és tudom, hogy ő sosem fog ilyenné válni. Azzal, akivel most van, és akivel nagyon szeretik egymást, pontosan azokat a dolgokat valósítják meg, amikre én is vágytam volna. Ők nem fognak kiégni és cinikussá válni, mert megőrzik magukban ezt a kamaszvilágot, számukra ez egy életre szóló varázs lesz. Egyébként a testvérét is ismerem, és ugyanez igaz rájuk. Vallásos emberekről van szó, látszik rajtuk, hogy egy életre keresnek párt, és valahogyan meg is találják azt a társat, aki alkalmas is erre. Hát ez az, ami számomra még fiatal huszonévesként ijesztő volt. Azóta milliószorosan bánom, mert azt látom, hogy semmilyen más utat nem éri meg járni. Aki azt hiszi, hogy az el nem köteleződés szabaddá teszi, az téved, mert csak gyökértelen lesz és kóborolni fog. Pár évig talán élvezni fogja, de aztán sokkal jobban fogja zavarni az állandó intimitás hiánya, mint a változatos partnerek kínálta pillanatnyi örömök.
Szóval ebben rekedtem meg. És nem látom, hogyan tovább.
válasza:Mégis az volt a legfőbb érved az „a boldogság belülről fakad” ellen, hogy:
„Ezt a részemet nem tudom a felszínre hozni és megélni anélkül, hogy lenne benne egy partnerem. Ezért nem érzem jogosnak ezt a mondást. Mert ha a világ minden kincse az enyém lenne, akkor is boldogtalan lennék, amíg ez a vágy bennem van, márpedig bennem van, mert mindig is bennem volt, már jóval a kamaszkorom előtt is.”
válasza:Azzal árultad el magad, hogy a végén kihangsúlyoztad, hogy kamaszkorod előttről származik a vágy.
„Nekem van egy titkos vágyam, ami szex kategória, de nem a hagyományos szex témakörébe tartozik, de már kisgyerekkoromtól kísért, és állandóan titkolnom kellett.” – Ezt közvetlenül egy bekezdéssel feljebb írtad. Nagyon úgy tűnik, mintha ugyanarról a dologról beszélnél mindvégig. Abban nincs semmi különös, hogy valaki gyerekkorától fogva igazán közeli emberi kapcsolatra vágyik, szóval ezt bizonyára belekalkulálta az a hozzászóló is, aki azzal jött, hogy egyedül kell boldognak lenned. Ettől függetlenül én sem hiszek abban, hogy ez mindenki számára lehetséges volna.
A kérdésednek nem tudom, mi a célja, pontosabban azt vélem tudni, hogy nincs neki, csak kiadtál magadból valami zavaros érzelemkatyvaszt. Tényleg vannak kamaszos vonásaid, ezt nálad fiatalabbként mondom. Nem kinőni kell a szerelemből, hanem felfogni, hogy egy kapcsolat alapja nem megfoghatatlan, időn és téren átívelő spirituális összhang, hanem többek között a megőrzésére és ápolására való törekvés. Ez nem ugyanaz, mint beérni a langyos lábvízzel. Illetve abban sem lehetsz biztos, hogy a lány 20 év múlva is idillien boldog házasságban fog élni, amit körülleng a rózsaszín köd meg a szivárványon ügető unikornisok.
válasza:De. Én értem, mert pont így jártam. Viszont a fórumon sírás helyett próbálok kezdeni valamit az életemmel. Ja, és huszonéves is elmúltam. Na ez a bazi nagy különbség. Ülni és nyígni könnyű. Kelj fel és tegyél magaddal valami hasznosat, ne ezen pörögj állandóan, mert akkor ötször annyira szar lesz.
Viszont hiába mond neked bárki bármit, te csak sajnáltatni akarod magad, innen akarod megkapni a törődést, ami hiányzik. Nos, ezen az oldalon ez nem fog összejönni, mert mindenkinek kezd elege lenni abból, hogy napjában többször születnek ilyen kaliberű kérdések, akik viszont semmiféle tanácsot nem fogadnak se el, se meg.
Szóval mit is akarsz pontosan? Figyelmet? Megkaptad. Most már ülj le szépen a helyedre, és maradj csendben. Másnak is vannak gondjai.
válasza:Abban biztos vagyok, hogy sokan átesnek csalódásokon. Leírom, hogy miben gondolom mégis egyedinek az én esetemet, de persze csak belülről látom, úgyhogy nektek kell megítélni, hogy igazam van-e: az a helyzet, hogy egyszerűen nagyon kevés az a lány, akiben megbízom. Én abban látom másnak magamat, hogy a legtöbben egy egész életet élnek, és ehhez kiegészítésként keresnek valakit. Én meg úgy érzem, hogy valahogy sérült vagyok. Illetve, nem is ez a jó szó, hanem inkább azt mondanám, hogy sérülékeny. Kicsit nehéz ezt megfogalmazni, de úgy érzem, hogy csak olyan lánnyal kezdenék bele bármibe, akinek nyugodt szívvel a kezébe mernék adni egy olyan távirányítót, amin egy gomb van, amit ha megnyom, akkor következmények nélkül eltűnök, mintha sose lettem volna. Na, ez az az abszolút ősbizalom, amit keresek egy lányban. Kicsit már-már mintha anyai szerepet szánnék neki. Nekem nem működik az, hogy összejövök valami random csajjal, akinél benne van a pakliban az, hogy két hét után irgalmatlanul összeveszünk és kígyót-békát hány rám. Rohadtul félek megmutatni magam. Nagyon érzékeny radarom van arra, hogy ki az, akinek olyan a személyisége, hogy össze lehet veszni vele apróságokon, vagy ki az, aki indulatokat rejteget. Nagyon viszolygok az asszertív, karakán, karrierista nőktől. Akiről beszéltem, az azért volt különleges, mert első ránézésre látja rajta az ember a leendő édesanyát. Persze őt is elkaphatja a hiszti, de akkor is nőies és normális marad, és inkább konok és kérlelhetetlen és passzív-agresszív lesz, de nem hiszem, hogy vele el lehet jutni mónika shows jelenetekig. Olyat keresek, aki olyan, mintha a részemmé válna, és ha veszekednék vele, olyan lenne, mintha én szakadnék ketté, és ezért igazán ez nem is történhet meg. Na most, ilyet szinte lehetetlen találni, mert a nők többsége ehhez túlságosan szereti és fontosnak tartja magát, amennyire én látom. Nem nagyon látok klasszikus, régimódi lányokat, akik szelídek és ráhangolódnak a másikra és nagyon tudnak szeretni. Inkább mindenki ma már olyan, mintha érdekember lenne. "Ő kellőképp bejön nekem, én is láthatóan bejövök neki, akkor itt van értelme belekezdeni valamibe, aztán meglátjuk, ki mennyire tudja érvényesíteni az érdekeit." Mintha mindenki üzletelne. Mindenki alkudozna, amíg nem találkoznak az igények, de igazi, feltétlen elfogadást sehol nem látok. Aztán lehet, hogy valójában az a vízválasztó, amit én körülírok, az az, hogy volt-e már a lánynak komoly kapcsolata. Lehet, hogy ez a fajta nőies viselkedés csak az első tapasztalatig tart, nem tudom. Mindenesetre én ezt keresem. Van olyan haverom, aki falja a nőket, és biztos vagyok benne, hogy ha úgy néznék ki, mint ő, akkor se nagyon menne ez nekem. Egyszerűen úgy érzem, hogy túl sokat kockáztatnék. Nem bírom ezt az egészet félvállról, könnyedén venni, ezért írtam többször az intimitásról. Szerintem nekem olyan lány lett volna ideális, akivel az elsők vagyunk egymásnak, és együtt is maradunk. (Ismerek ilyen párt.) Én ez a típusú ember vagyok.
Na, hátha most már kicsit érthetőbb. Persze lehet, hogy megint tök banális hülyeségeket írtam.
válasza:Ebben nem sok egyedi van. Ha ilyen bajaid vannak -> pszichológus.
Egyébként továbbra is csak figyelemhiányod van, nincs valódi konkrét kérdés. Ez az oldal nem erre van.
válasza:Úgy látom, hogy bár cáfolni próbálod, igazolod azt, amit előzőleg írtam rólad. Túlságosan el vagy foglalva magaddal, ezért észre sem veszed, hogy egy teljesen alapvető emberi igényről beszélsz novellányi terjedelmeken át. Hidd el nekem, ha azt mondom, hogy (szinte) mindenki azzal a célzattal keres párt, hogy a kiválasztottját valódi társának, a legfőbb bizalmasának, az elsőszámú prioritásának, a másik felének érezhesse, a különbség annyi, hogy te ezt gyönyörűen, már-már költőien fogalmazod meg, és minden szavadból süt a mértéktelen idealizmus. Ezt nem azért mondom, hogy csakazértse legyen igazad, vagy hogy elbagatellizáljam a problémádat, hanem mert tényleg azt látom, hogy teljesen leírtál és elkönyveltél magad körül mindenkit önző felszínes, érzéketlen "fogyasztónak", pedig ha kinyitnád a szemedet és körbenéznél vele kicsit, láthatnád, hogy ezzel kb. mindannyian küzdünk, csak kevesebb önsajnálattal állunk hozzá. (Remélem, te sem gondolod komolyan, hogy mások azért veszekednek indulatosan egy párkapcsolatban, mert nekik tökmindegy volt, hogy kompromisszumra hajlandó embert választanak-e maguk mellé, és hogy nem időközben siklottak félre közöttük a dolgok - ahogy egyébként közted és a párod között is felmerülhetne akármilyen konfliktus, lényegtelen, hogy jelenleg el tudod-e képzelni.)
Lányként óvva intenélek attól, hogy a "klasszikusan nőies", visszafogott viselkedést összemosd az önzetlenséggel és az őszintén szeretni képességgel, mert saját magadat vezeted félre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!