Miért jó megöregedni és végigélni egy életet?

"Tudod te mi a bajod? Hogy azt hiszed a boldogságodat a világ adja, pedig az belulrol fakad. "

Ezt újra és újra elmondták nekem és SOHA nem éreztem igaznak. Az a baj, hogy ez egy jól hangzó klisé, amit nem lehet mindenkire és minden helyzetre ráhúzni. Hiába fakad belülről, nem lesz boldog az, akire nem figyelnek a szülei, aki egyedül nő fel és tölti el a fiatal éveit, aki nem szerez közös élményeket, aki nem élheti meg a vágyait. Tényleg nem értem, mi szükség van erre a mantrára. Ez után a lány után később volt barátnőm, akivel nem voltunk ugyan szerelmesek (ő más országban élt, nem tarthatott sokáig), de mégis, akkor rám se lehetett ismerni, mintha kicseréltek volna. Pont megadta azt a boldogságadagot, ami, ha hosszú távon tart, elég önbecsülést és energiát adott volna, hogy jól érezzem magam és tudjak fejlődni. Egy kis időre MEGKAPTAM, amire vágytam, és nagyon jó volt. Most képzeld el ugyanezt, ha még mellette szerelmes is vagyok... az én boldogságomat az adná, ha megmutathatnám valakinek magamat, őszintén, és válaszolna arra, aki vagyok. És becsülne érte. Akárki akármit mond, én tudom, hogy ez kell nekem. Nem igaz ez a "belülről fakad" - duma. Vagy ha igaz, akkor az illető már élete során megkapta valaki mástól a feltétlen odafigyelést, megkapta azt az érzést, hogy ő kell valakinek a maga jogán. Nyilván nekem se sírna ennyire a szám, ha az lett volna a tapasztalatom 15-20 között, hogy én alapvetően kellek a csajoknak és érdeklem őket. De ehelyett az volt, hogy a vágyaim középpontjában a lányok, az intimitás állt, és ezt az intimitást nem volt egyszerűen kivel kiélnem. Nem tudom ezt jobban leírni, aki érti, érti. Egy férfi se tud boldog és magabiztos lenni, ha nem tudja megszerezni a vágyai tárgyát.

Akkor boldog az ember, ha meg tudja valósítani a vágyait és magát, és ahhoz kell valaki más is. Kell, hogy szeressék. Olyan, mintha azt mondanád, hogy az autó magától kell, hogy járjon. Én meg azt mondom, hogy előbb üzemanyagot kell beletölteni, anélkül nem indul el.

Meg ennek az egésznek ugye van egy testi oldala is. Nekem van egy titkos vágyam, ami szex kategória, de nem a hagyományos szex témakörébe tartozik, de már kisgyerekkoromtól kísért, és állandóan titkolnom kellett. És ez a legbelső részem, több, mint érdeklődés, szinte életforma. De nem tudtam soha, senkivel tartósan megélni. Ez az előbb említett lány, akivel utána és csak rövid ideig voltam együtt, bár nem voltak benne igazán érzelmek, de mégis meg tudta ezt nekem adni, és tudtuk élvezni egymást testileg és nagyon jó volt. Ez az, ami nekem kellene, de úgy, hogy intimitás, lelki kapcsolat is legyen mellette, és hosszan tartson. Ennél jobbat el se tudnék képzelni. És ha ez meglenne, BOLDOG lennék.

Ez a "boldogság belülről fakad" - dolog az én esetemben olyan, mintha azt mondanád egy zenésznek, hogy legyen boldog úgy, hogy soha nem játszhat többé hangszeren, mert "a zene az belülről fakad". Belülről fakad, de meg kell, hogy legyen a lehetőség arra, hogy kihozza a világra azt, ami belül van, és ahhoz kell valami, ami nem ő. Így érthető? Ezt a részemet nem tudom a felszínre hozni és megélni anélkül, hogy lenne benne egy partnerem. Ezért nem érzem jogosnak ezt a mondást. Mert ha a világ minden kincse az enyém lenne, akkor is boldogtalan lennék, amíg ez a vágy bennem van, márpedig bennem van, mert mindig is bennem volt, már jóval a kamaszkorom előtt is.