Miért szállnak el ennyire az emberek ha lediplomáznak?

Nem egy diplomás farönkkel találkoztam már. A diplomával nem osztanak intelligenciát, empátiát, emberséget, tisztességet, becsületet, tiszteletet, szakmai alázatot és számos egyéb dolgot sem, ami emberré teszi az embert. Számos fajt sodort utamba a szél, aki a második, de legkésőbb harmadik mondatában tudatta velem, hogy diplomás, ami engem annyira fel szokott csigázni, hogy általában sorsára hagyom az illetőt, - hadd masszírozza magát, cirógassa a saját kicsi buksiját. Érdekes módon arról sosem szoktak szólni az elkezdett dicshimnuszok, hogy a már lediplomázottak milyen arányban szorultak külső segítségre, hányan árulták a testüket (fizikálisan) csak azért, hogy meg legyen x szemeszterre a tandíjuk, ill. puszta megélhetésük.

Osztom a véleményed utolsó!

Általában ezek a hangos diplomások azok, akik azt hiszik hogy attól hogy lett egy diplomájuk ők értelmiségiek lettek és pont ők az ékes bizonyíték arra hogy attól hogy diplomád van nem vagy értelmiségi.

Nem erős szakoknál általában beképzeltek, mert nem verték beléjük az alázatot !!!

Amúgy van egy ilyen tévhit, hogy ez így van: ha megvan a diploma és a nyelvvizsga, jön a jó fizu. De majd pofára esnek :) Magyarországon élnek ők is. Jó fizu - na persze.

jól látod. elszálnak. én mesterszakon tapasztaltam, hogy még az évfolyamtársaim egymást is lenézték. Aki nem volt elég karótnyelt fajta azt lenézték és butának tartották. De ugyanakkor a középiskolai végzettségűek részéről is tapasztaltam gyűlölködést miután meg lett a diplomám. Ilyen támadások főként a családom részéről értek. Már az egyetem alatt is fikázódott nem egy. Miután végeztem azok elkezdtek nekem nyalni. Egy részük meg miután végeztem utána kezdett fanyalogni. Egyetem alatt végig tűrtem de utána miután végeztem már azért volt egyfajta öntudatom mivel addigra idősebb lettem. Azt elküldtem a fenébe mindegyiket egy cinikus megjegyzéssel. Hogy értsd: az unokatesóm bnője kérdezte, hogy mia végzettségem. Mondtam, hogy 2 diplomán van. Mire unokatesóm akinek középiskolaija van közölte velem, hogy hiába van akkor is ő fog többet keresni. Na az irigység nyilván csak úgy vágható volt. Fanyalgás. Ne képzelje már azt senki, hogy azért a diplomához felér egy olyan végzettség ami neki van hogy akkor mehetett be órára középsuliban amikor akart. Mert olyan szinten tettek rájuk a tanárok. Hogy gondolja ezt? Azt beszóltam neki, hogy ha közszférába megyek akkor lehet, hogy te fogsz többen keresni,de haversenyszférába megyek akkor én fogok. Azt se tudta köpjön vagy nyeljen. 7 rokonomtól élhettem meg az elmúlt 10 évben ezt a fanyalgást. Mert irigyek voltak, hogy magasabb végzettségem lesz, mint nekik. Ebből csak kettő volt diplomás. Lényegében a rokonságom majdnem fele fanyalgott és jó sok sikert kívánt. Mára már pontosan látom, hogy egyszerűen megutáltak a rokonok. Nem egy közülük. Miközben én semmit nem változtam. Csak a végzettségem. Soha nem vágtam föl a diplomámmal. Azt vettem észre, hogy már azért nem szeretnek velem beszélni,mert látván azt, hogy nekem jobban bejött az élet egyszerűen rámnéznek és a saját sikertelenségükre emlkeztettem őket. Nekem legalábbis így jött le. Ja és biztos, hogy nem én változtam,mert onnantól kezdve cseszegetett nem egy amikor még csak a jelentkezésemet adtam be egyetemre. Megpróbáltak többen eltántorítani egyetemtől. Azt sugallni, hogy buta vagyok hozzá vagy a nővérem aki a legnagyobb ellenségem volt ezalatt az idő alatt(bár amugy is) 3 évig próbálta meggyőzni anyámékat, hogy küldjenek el dolgozni inkább gyárba. Ilyen szinten áskálódott ellenem, hogy nehogy többem legyen, mint neki. Hát mára már tudom, hogy kb egy normális rokonom sincs. Mindegyikük kimutatta irántam az irigységéből fakadó gyűlöletét. Az egyik alatta, a másik utána. Sajnos egyetem után több évnyi betegségen mentem keresztül így nyilván lemaradtam az életem építésével ekkor. És szabályosan láttam, hogy nem egy igenis örült annak, hogy emiatt megállt az életem és nem tudtam dolgozni.De őszintén szólva ha megtaláltam a nyitját valaminek, hogy hogyan tudnék gyógyulni akkor láttam a fejükön, hogy ők ennek nem örültek. De az a legdurvább, hogy a saját anyám mivel képtelen megerőltetni magát arra hogy lefogyon én meg a sok fekvéstől felszedtem néhány kilót ezért fogyira kényszerültem láttam, hogy megpróbál ebben akadályozni. Nem is leplezte hogy sok jót kíván amikor hozza a diétám alatt a csokikat. De már kaptam a hányadik hónapban vagy beszólásokat plusz 4 kg-nál. Pont tőle aki majd 100 kg. És mindezt úgy hogy én sose cseszegéltem senkit a külsejéért. Ha sikerült lejebb mennem akkor láttad hogy vágja pofákat. De ugyanígy az egyik nagynéném is. Mára már pontosan tudom, hogy nekem csak addig volt családom amíg nem mentem egyetemre,mert addig nem volt még olyan végzettség sem a kezemben mint a rokonaimnak. Utána meg alatta a szüleimtől kezdve majdnem minden rokonomon láttam azt a szemét rosszindulatot felém. Hogy lehetőleg maradjak beteg, lehetőleg ne tudjam leadni a plusz 10 kg-mat amit felszedtem, lehetőleg ne tudjak találni diplomával állást, hogy lehetőleg férjhez ne menjek, de sajnos volt olyan rokonom is aki megpróbélt kirakatni a híd alá az anyámék házából a betegségeim ideje alatt. És midez csak azóta van így amióta egyetemre mentem. És tudjátok mit sose vágtam föl az egyetemmel. Ismerőseim is mondták, hogy az egyik régi bnőm milyen nagyképű lett tőle,de én nem nézek le senkit. Hogy is néznék le. Spirituális gondolkodású vagyok. Mégis minden ok nélkül ezt kaptam a rokonaimtól. Irigységből. Ugyhogy akkor nézzük már meg a másik oldalt is, hogy a középsikolai végzettségűek meg milyen gyűlölködéssel vannak a diplomások felé minden ok nélkül. De volt olyan középiskolai végzettségű aki csak azért kezdett el felém gyűlölködni,mert nem talált bennem semmit amire gyűlölködhetne. Hiába várta, hogy majd nagyképű leszek. Nem kapta meg. Azt ezért is utálkozott. Ugyhogy azért a középiskolaiak se túl kedvesek a diplomásokkal.