Hogy sikerül megállnotok, hogy csak arra költsetek, amire muszáj?

Nekem úgy sikerül megállnom, hogyha befizetem a számlákat, albérletet, és kajára elosztok heti 10-15 ezer forintot, akkor elfogyott a pénzem, és ami nincs, abból nehéz vásárolni.

Régebben megegyeztem magammal, hogy havonta 5.000 forintot költök, olyan dologra, ami megtetszik. (Smink, ruha, könyv) Persze, ha kellett egy új kabát, vagy csizma, akkor 5000 fölé mentem.

De volt olyan is, hogy a boltból a visszajáró aprókat (fémpénzeket) raktam el, és abból vettem valamit.

Vagy ha nagyon szerettem volna valami drágább dolgot, akkor a havi 5000 forintokat gyűjtöttem össze.

Nálam is így van, csak nem 600 inkább 60.000 Ft-os dolgokkal.

Nehéz, de próbálok távlati célokra fókuszálni ilyenkor

Attól, hogy csak arra költök, amire muszáj, még vágyhatok másra, többre, jobbra, szebbre, motiválhatom magam vele, hogy ha ezt és ezt elérem, akkor meglepem magam vele, aztán ha ott vagyok, lehet hogy azt mondom, inkább nem, mert nem használnám, nem hordanám, jobb helye is van annak a pénznek, satöbbi.

Nem veszek luxus dolgokat, ruha turkálóból, kaja akciósan, amit lehet, leárazott részről, nem kötök fodrászra, kozmetikusra, az egyetlen luxus, amire áldozok, azok a műkörmös kellékek, géllakkok, zselék, egyéb felszerelés, erre kinevezek mondjuk félévente egy adott keretet, hogy most ennyit szánok rá, és hiába kidobott pénznek tűnik, nekem fontos, hogy takarításkor ne kelljen attól tartanom, vajon beszakad-e a körmöm, fontos az idő, amit nyerek vele, hiszen egy-két óra munka után két-három hétig nem kell foglalkozni velük, így valamilyen szinten meg is térülnek ezek a költségek, hiszen az így nyert időben dolgozhatok, vagy bármi mást csinálhatok, ami hasznosabb, mint várni, hogy a körömlakk megszáradjon. Így ez a kiadás tööbb módon is hasznot hoz: megvan az önjutalmazás, megvan az, ahol ki tudomélni a kreativitásom, és időt is nyerhetek vele, amiben pénzt kereshetek.

Minden komolyabb kiadást befektetésként kezelek: megéri egyszer venni egy drágább cipőt, amiről tudom, hogy jó és több telet kihúzok vele, mint egy olcsóbbal, ami helyett jövőre új kell, mert tavaszra tönkre megy (így már vagy buktam rajta, vagy ugyanott tartok kiadásban, mintha a drágábbat vettem volna meg), és így tovább.

Nem az a lényeg, hogy minél kevesebbet költs, hanem hogy kijöjj a pénzedből - és nem csak most, hanem egész életedben. Tehát azt se felejtsd el, hogy egy csomó mindenre érdemes félretenni.

Nekem van költségvetésem, ami nem csak azért jó, mert látom, hányadán állok, hanem mert segít fejben tartani a fontossági sorrendet. Ha valami megtetszik, és nem veszem meg, akkor azért nem veszem meg, mert azt a pénzt valami olyanra akarom költeni, ami nekem fontosabb. Így persze olyan dolgok is vannak, amiket szinte sosem veszek meg, mert akkor már inkább annyival többet küldök a Bagázsnak vagy az Igazgyöngy Alapítványnak, akiket szoktam támogatni - több értelme van, mint a huszonegyedik cuki kis vacaknak, ami két hét után már csak a port fogja gyűjteni. Inkább legyen abból a pénzből egy új tolltartó, valami ennivaló vagy egy kis tűzifa egy szegény sorsú gyereknek.

De nekem fontos ezt így átgondolni minden alkalommal. Ha csak arra gondolnék, hogy "mert minek", akkor elég hamar elöntene a "semmi értelme semminek" érzés és depressziós lennék.

Az is fontos, hogy számon tartok egy havi néhány ezer forintos keretet, amit akár hülyeségre is költhetek. Persze nem költök ennyit minden hónapban hülyeségekre, de fontos, hogy ne kelljen minden vásárlásról racionálisan dönteni. Néha megveszek valamit, mert tetszik, akkor is, ha később nem fogom használni.

Úgy, hogy mindig van valami kitűzött célom, amire gyűjtök. Mostanában ezek már többnyire nem tárgyak, hanem inkább élmények. Pl, utazás egy rég vágyott helyre, elmenni kedvenc együttes koncertjére, akit még sosem láttam élőben, vagy új dolgok kipróbálása pl vitorlázás, sétarepülés, snowboardozás stb.

Amikor elhatározom magam valami ilyesmivel kapcsolatban, kitűzök egy időpontot is, hogy mikorra szeretném, hogy összegyűljön erre a pénz.

És akkor indul a gyűjtögetés. Sokszor persze nagyon csábít, hogy megvegyek pl szép ruhát, vagy beüljek a barátaimmal valahová, és egy este alatt evés-ivásra költsek el közel 10 ezret. De ilyenkor mindig mérlegelek, eszembe juttatom, hogy ha ezt a pénzt most elköltöm, annál később teljesül a vágyott dolog, és megkérdezem magamtól, melyik a fontosabb? Legtöbbször a kitűzött cél győz, az összeg pedig megy a többi tartalék közé. Ja és ami már félre van téve, arra úgy gondolok, mintha nem is lenne, ergó nem szabad hozzányúlni.

Sokszor van, hogy elbizonytalanodom, amikor valamit hirtelen szeretnék megvenni, és akkor csalódott vagyok kicsit, hogy lebeszéltem róla magam.

De amikor végre összegyűlik a pénz, és elköltöm arra, amire terveztem is, akkor olyan jól érzem magam, sikerélményem van. Plusz egy újabb dolgoz lehúzhatok a bakancslistámról, és ismét olyan élményekben volt részem, amikre míg élek emlékezni fogok.

Ez a fantasztikus érzés ad erőt ahhoz, hogy kitűzzem a következő megvalósítandó célt, és újra gyűjteni kezdjek.