Miért vagyok ilyen?

Tehát teljes mértékben ügyetlen vagyok mindenben, nem vagyok jó se fociban,se kézilabdában,rajzban,énekben,táncban, semmi se megy szó szerint. Amibe belefogtam eddig mindig kudarc követte. Azóta nem is próbálkozom, ha valahol csapatjàtékról van szó csak leülök vagy elkülönülök.

Buta is vagyok,nehezen fogom fel a dolgokat. Ha valaki beszól sose tudok frappánsan visszavágni,leblokkolok,semmi se jut olyankor az eszembe. Sosem ülök be cukrászdába vagy ilyen helyekre,félek hogy mindenki rajtam fog röhögni,utcára se merek menni emiatt,boltba se jàrok soha,mindig mást küldök be, emiatt másnak is a terhére lehetek már.. De ha mégis bekényszerítenek ideges leszek,gyorsabban ver a szívem, izzadok,frusztrált leszek.

Sosem találok meg semmit ha azt mondják hogy keressem meg.

Ha íratokat kell mondjuk intézni sose megyek magamban,mindig szükségem van valakire aki ott van velem,sosem boldogulok magamban.

Utólag pedig nem csak én képzelem be,mások is megerősítették, az ,,ügyetlen'' , ,,életképtelen'' , ,,szerencsétlen'' jelzőkkel.

Nem bírok így élni.