Én vagyok csak úgy vele hogy vannak olyan nyugdíjasok akiknek nagy a szájuk, vagy extrém szemtelenek (tolakodóak)? Ki találkozott hasonló esetekkel?

Kényszeresen kapaszkodsz a szélsőséges példáidba, ami még egy fővárosban sem mindennapos (így a kifogás is életszerűtlen) ès forogsz ugyanaz a fa körül, de bár ez volna a a legnagyobb baj...

Akkor kezdjük az új kört, sokadjára: mi alapján fogod eldönteni egy idős emberről, hogy 1: méltó-e a te előzékenységedre? Utaztatod pár megállót és ha nem kezd el morogni, akkor kegyet gyakorolsz vele? 2: hogy jobban rá van szorulva az ülőhelyre, mint te, vagy más utas? Közvéleménykutatást tartasz? Esetleg ha éppen beütötted reggel a könyököd és halálodon vagy, panaszkodási versenyt hirdetsz, hogy kinek mi fáj jobban?

Az előbb arra hivatkoztál, hogy mi van akkor, ha nem veszed észre,meg röntgenszem, meg hasonló kifogások. Most ott tartunk, hogy szondázod az utasokat, hátha kiszúrsz egy félnyomorékot, aki jobban rá van szorulva a te helyedre, amit majd kegyeskedsz átadni...

Akkor most nézzük meg ezt életszerű példával: mereszted a sejhajod a buszon. Felszállnak az utasok. A buszon ugyebár nem csak egy ülőhely van. Feltehetőleg nem te vagy az egyetlen fiatal. Ha a közeledben van egy idős ember, akkor neked illendő megemelni a segged, és felajánlani a helyed. Ha máshoz áll közelebb, akkor másnak. Mert ez egy kollektív "társasjáték", ha eddig nem esett volna le.

Itt egyetlen momentumról beszélgetünk: a szándékról. Hogy ha tele az a nyomorult busz ès látod, hogy egy idős ember ott áll, miközben a fiatalok meresztik a seggüket az ülèseken (ès derékig bújnak a telefonjukba, nehogy meg kelljen mozdulni) akkor az a minimum, hogy felajánlod az ülőhelyed. Nem te személy szerint, hanem bárki! Ugyanis ez a mai generáció magas százalékára èrvényes, hogy azt hiszik, körülöttük forog a világ ès csak jogok léteznek, azok is csak a számukra. Azt meg eddig sem várta el senki, hogy ha te derékig gipszben vagy, akkor is te ugorj személy szerint...

Csak ismételni tudom: feltehetőleg leszel te is öreg. Ha megéred, majd visszatérünk erre a helyzetre. Ha nem velem, akkor valaki mással, akit még szintén neveltek.

Igen. És ezzel adtál is magadról egy szép jellemrajzot, ami sajnos társadalmi méretű.

Idős korodra hasonló hozzáállású fiatalokat kívánok neked!

Tudod, én nem akarok idős koromra olyan bosszantó idős lenni, mint akikről írtam. Ha mégis olyan leszek, akkor nyugodtan lehet majd nevelni, mert aki pofátlan, az megérdemli, akkor is, ha idős.

Én tudom, hogyan kell használni az első ajtós járatokon, nem pakolok a közlekedőre, az ülésre, nem tolakodok jobban rászoruló elé, nem állok be az ajtóba, hogy ne tudjanak leszállni, tudom, hogy a piac egész nap nyitva van, és ha tudok orvoshoz menni akkor, amikor nincs tumultus, akkor úgy megyek, tudok szépen kérni és tudok megköszönni segítséget...

Nos igen, amikor valaki azt mondja, hogy “ezek a mai fiatalok” én mindig azt reagálom rá, hogy “ezek a mai öregek”. Én konkrétan azt érzem, hogy a mi öregeink generációja nagyon elszemtelenedett és elképesztően önző. Hányszor hallani, hogy azért kell egy vénembert tisztelni, mert már öreg és ledolgozott 40 évet. Egyrészről a szocializmusban úgy gondolom nem volt alternatíva, hogy valaki dolgozik e vagy sem, és amúgy se legyünk álszentek, nem elsősorban azért dolgozunk, hogy hasznos tagjai legyünk a társadalomnak, hanem hogy eltartsuk saját magunkat. Akkor mi is ebben a tiszteletreméltó? Másrészről az miért nem fordulhat elő, hogy a szembejövő nyugdíjas egy 6 elemit végzett, félanalfabéta, félimbecill valaki, aki a gyárban válogatta a piros és zöld gombokat, buta, és nem csak az aluledukáltságából adódóan, de az alacsony IQ/EQ szintje miatt sincs egy értelmes mondata. Tele van ilyenekkel például egy buszjárat. Most őt bocsánat, miért tiszteljem? Önmagában azért, mert ekkora kort megélt? (ami mellesleg inkább az orvostudománynak köszönhető, azért egy 100 évvel ezelőttig nem volt divat 80-90 éves korokig elélni, pont ezért tudta vállalni a család, hogy gondoskodik róla, mert egy 60-70 éves ember még szellemileg friss, esetleg rá lehet bízni az unokák felügyeletét. De egy 80-90 éves ember, pláne ha amúgy sem ő volt a legélesebb kés a fiókban még fiatalkorában sem, nagyon nagy teher egy családnak. Egy idő után eljutnak a szellemi leépülés azon fokára, hogy agresszívvá válnak, személyesen ismerek olyan családot, ahol azért kellett öregek otthonába küldeni a vénasszonyt, mert bántotta a pici - 1 éves - gyereket.)

Az elszemtelenedés alatt pedig azt értem, hogy vmiért az idős emberek szeretik azt hinni, hogy mindenhez IS értenek. Nincs olyan nagyszülőm, akinek ne lenne vmi konkrét elképzelése a szakmámról, habár távolról sincs semmi közük hozzá. Jól elmondják, hogy hogyan is kéne csinálni, ami úgy baromság, ahogy van, de ha nem bólogatok mosolygósan, hogy nahát ezt nem is tudtam a saját szakmámról, akkor megsértődnek. Az öregeknél jobban senki nem tud megsértődni. Nem értem miért kell összekeverni a bölcsességet - ami nyilvánvalóan a kor függvénye és nyilvánvalóan vannak dolgok, amiket mi még nem tudtunk megtapasztalni - a tudással. Igen, persze hogy elismerem, hogy nagyapám többet tud a 2. világháborúról mint én, mert megélte (hozzáteszem, emiatt tisztelem is!) De attól még nem lett hirtelen fizikus-orvos-mérnök-közgazdász-bölcsész-autószerelő-mozdonyvezető-jogász.

Egyszer próbáld ki, hogy nem beszélsz mellé!

A többit az elmúlt napokban már leírtam. Minden lényeges benne volt.