Én vagyok csak úgy vele hogy vannak olyan nyugdíjasok akiknek nagy a szájuk, vagy extrém szemtelenek (tolakodóak)? Ki találkozott hasonló esetekkel?

Egyetértek.

Én megmondtam a gyerekeimnek, ha így meghülyülök öregségemre szóljanak, mielőtt kibírhatatlan vén szipirtyóvá válok.

Elsőnél a pont :D

Kérdező: a te véleményed meg nem osztom. De a mai fiatalok okán, visszakapod te még ezt, kamatostúl :D nem magyarázom el miért.

[link]

csak egy példa a sok közül...

Nekem aztán egyre megy, fiatal, idős, közepes, mind egyforma.

amiről meg írsz a tömegközlekedést üzemeltető vezetés hibája, nincs elég hely a buszon, megy a harc a székekért, nem lehet nyugodtan, kényelmesen utazni, csak konfliktusok árán.

Kell szólni nekik sűrítsék a járatokat ha van rá kapacitás. Ha meg nincs akkor nyelsz állsz.

Oh, erről regényt tudnék írni, de inkább azt írom le, ami a leginkább fel tudja húzni az agyam.

Gimibe mindig busszal mentem. Amikor láttam, hogy idősek várnak a buszmegállóban, mindig felengedtem őket a buszra. Általában olyan busszal mentem, amin 80%-ban 60-70 évesek vannak. Amikor látom, hogy valakinek segítség kell (pl. van nála valami táska, vagy nehezen jár, akkor megfogom és leadom a táskát, vagy lesegítem őt), szóval abszolút segítőkész és kedves vagyok. A bajok ott kezdődnek, amikor már eleve úgy érkezik a busz, hogy tömve van és nem tudok leülni valahova hátra vagy félrehúzódni, mert nincs hely. Azután a megálló után sokan leszállnak, miután felszálltam és általában mindig van egy-két nagyhangú, türelmetlen idős nő, aki képtelen megérteni, hogy nem tudok előrébb menni vagy leülni, mert minden tele van és rám kiált, hogy miért állok az útjába? Ilyenkor is próbálok udvarias maradni, mondom, hogy arrébb megyek majd, ne aggódjon. De volt már olyan, hogy utána kiabáltam egy bácsinak, hogy nem látja, hogy sehova sem tudok menni, én igyekszem (közben persze már leszállt, mert volt annyi hely, csak szeret belekötni másokba). Ja és persze azt vágta a fejemhez, hogy miattam nem fog odaérni a zöldségesbe és a henteshez... Utána szóltam, hogy mindkettő nyitva van késő délutánig, én megyek suliba, ahova oda kell érnem. Ez volt az egyik. A másik eset az volt, amikor barátnőmmel szálltam le délután és egy "kedves néni" állandóan az ajtóhoz állt a buszon. Persze, szépen megkértük, hogy legyen szíves arrébb állni egy kicsit (volt hely), mert szeretnénk leszállni, de nem hallja meg a saját hangjától azt, amit mondunk neki, mert fennhangon trécsel egy másik nénivel. Aztán amikor már testtel próbálunk előretörni, elkezdi, hogy "milyen pimasz és bunkó fiatalok". Nagyot néztem, amikor a barátnőm visszaszólt neki egyszer: maga állta el az utat a nagy seggével. Nekem is ez volt a gondolatom. Azóta nem láttam az ajtóban megállni azt a nénit.