Én vagyok csak úgy vele hogy vannak olyan nyugdíjasok akiknek nagy a szájuk, vagy extrém szemtelenek (tolakodóak)? Ki találkozott hasonló esetekkel?

Volt már olyan, hogy tömegközlekedésen megjegyeztem, hogy biztosan fáradt az a táska, ami az ülésen van... :-D

Vannak problémás nyugdíjasok, igen, nem mind az szerencsére. Viszont a reggel piacra menőknek nem adom át a helyem, a piac egész nap nyitva van, nem csak akkor, amikor mások dolgozni indulnak.

Minden embernek van valamilyen természete. Aki bunkó, az nem attól lett bunkó, hogy elment nyugdíjba.

Aztán ott van az érem másik oldala is: az idósek iránti minimális tisztelet is kiveszett az újabb generációkból. Ha rád kell szólnia, hogy emeld fel a sejhajod a buszon, akkor ez azt jelenti, hogy magadtól eszedbe sem jutott, noga alap. Terhes nőnek, idős embernek átadjuk az ülőhelyet.

Leszel öreg te is, jó esetben. Fog fájni lábad, derekad, mindened. Gondolj majd vissza ezekre a soraidra akkor!

Mivel érdemelje ki? Mondjuk a viselkedésével, mondjuk azzal, hogy nem köt bele idegenekbe, mondjuk azzal, hogy nem pakol az ülésre, meg a közlekedőre, mondjuk azzal, hogy nem áll be az ajtóba a leszállók útjába, mondjuk azzal, hogy nem akkor tolakszik fel a járműre piacra sietve, amikor mások dolgozni mennek, a legnagyobb tömegben, mert a piac egész nap nyitva van...

Vannak normális idősek, velük én is normálisan vagyok, de vannak olyanok is, akik egyből emelik a hangjukat, pedig normálisan is hozzászólhatnának másokhoz.

Évekkel ezelőtt a földalattin utazva voltam szemtanúja egy jelenetnek, két lány elmélyülten beszélgetett egymással, ültek, annyira belemerültek, hogy tényleg nem figyeltek a tömegre, erre egy idős férfi kötekedve nekik esett, hogy nem veszik észre az időseket... Hát ha így belém kötnének (nincs hátul szemem, én is van úgy, hogy elbambulok, ember vagyok én is, és az a két lány is), én már csak azért sem állnék fel, lehet normális hangnemben is másokhoz szólni. Én például ha szeretnék leülni, és valakinek ott a táskája, teljesen másképp szólok az illetőhöz, és nincs is belőle probléma, felháborodás, vagy visszaszólás.

Nem várható el, hogy mindenki mindig egyből pattanjon másnak.

Jártam már úgy is, hogy nem álltam fel kismamának, mert akkora tömeg volt, hogy nem láttam, hogy épp egy kismama is felszállt, takarásban volt, aztán mire észrevettem, már jelzett, hogy a következőnél leszáll. Pech. Nincs Superman szemem.

Ez az érvelés az első mondattól logikátlan.

Alap felállás (kellene, hogy legyen) hogy az idős embernek átadjuk a helyünket. Nem feltételekhez kötjük, meg teszteljük, hogy a nyugdíjas kiérdemli-e. Része a tiszteletnek. Tisztelt kérdezőnknek ez nem szokása. Ugyanakkor sérelmezi, ha ezt egy idős ember szóvá teszi. És ezzel vissza is kanyarodtunk az előbbi kérdèshez.