Az ÉRZELMEK miért egy sztárolt képesség még a mai modern világban is?

A mesterséges intelligenciától pedig néhányan jogosan félnek, hiszen hordoz veszélyt magában.

Egy robotnak nincsenek, vagy a jövőben talán, érzelmei, így a puszta logika alapján hozna döntéseket. Ez nem feltétlen előnyös, hisz puszta logika alapján a Földnek az lenne a legjobb, ha kiírtanánk az emberiséget, hiszen miattunk történt/történnek katasztrófák, stb.

megis az emberek felnek a mesterseges intelligenciatol....erdekes modon az tobbsegnek az erzeseiben nem veri fel a vészharangot h egy gepet az emberi viselkedesre nem egyszeru megtanítani mert érzéseket kellene emulalnia.

Igen, és nagyon is jogos ez a félelem a mesterséges intelligenciától. Mert a gépeket, mesterséges intelligenciákat is az EMBER alkotta és alkotja meg. Éppen ezért az mindig egy (de inkább jó sok) lépéssel mögöttünk fog járni. Ha ezeket a jó szolgálatára hoznák létre, de nem, az emberhez akarják hasonlatossá tenni, amibõl végsõ soron következik az a lehetõség, hogy méltó ellenfele lesz/lehet az embernek.

Visszatérve még az érzelmekre, meg a logikus gondolkodásra, ez a kettõ valóban szöges ellentéte egymásnak, szokták társítani az elõbbit a jobb-, utóbbit a bal agyféltekéhez. Legideálisabb, ha egyensúly van a két terület között, egyik sem túl domináns. Az igazi spiritusz a kettõ egységébōl származik, akkor tud az ember zseniálisat, csodásat alkotni, teremteni, ha e két terület kommunikációja jó.

A te világodban, szemléletedben az érzelmeket sztárolják. Valószínūleg ez egy jel, hogy foglalkozz (többett) az érzéseiddel, érzelmeiddel.

Azért tudok neked segíteni, mert én meg pont az ellenkezõjét tapasztalom meg: úgy érzem, hogy hatalmas hátrány, hogy nem gondolkodom túl logikusan, legalábbis matematikai értelemben. Nem tartom magam butának, viszont matekból mégis bármennyi tanulàs ellenère is egyeseket, ketteseket, hármasokat kapok, informatikához, gépekhez, mérnöki dolgokhoz szintén elég kevés vagyok. Hogy menne-e jobban? Hát nagyon-nagyon sok energia ráfordítással biztosan, de inkább elfogadom, hogy ezzel jeleskedjen az, akinek könnyen megy.

én |és sztem sokan mások is| tudom használni egyszerre az egész testemet

agy, szív, érzékek

és a lelkemet is

A leírás elsõ részénél nem igazán értem, minek a viszonylatában beszélsz, nem hinném, hogy “mindent” olyan szinten akarnak megoldani, de az biztos, hogyha emberi kapcsolatokról beszélsz, vagy párválasztásról, akkor egyértelmū, hogy ott elsõsorban csak az érzelmek számítanak.

Én is nagyon érzelmes vagyok, de attól még nem mondom hogy hatnak rám a marketing fogások, én is fontosnak tartom, hogy jó minõségū dolgokat vásároljak, minden reklámfelülettõl eltekintve. A “kézzelfogható dolgokhoz” is lehet viszonyulni érzelmileg, tehát nem hinném, hogy ennyire külön kéne választani a két dolgot, ami inkább egymásba vegyül, míg úgy beszélnek róla az emberek, mintha két különbözõ bolygón léteznének, és az egyiket az érzelmeknek kell fenntartani, a másikat az intelligenciának.

Nem értem, hogy konkrétan milyen ajtókról beszélsz, mit nyomnak az emberek tévesen érzésekkel. Én érzelmes emberként sosem akartam okosnak tūnni, és szeretem butának érezni magam, semmi bajom vele, amirõl te beszélsz az beképzeltség, amikor okosnak érzi magát valaki, az mindig baj, de ez nincs meg minden érzelmes embernél.

Ha pl. valaki szembeszáll azzal, ami nekem fontos és a “lelkem ügye”, akkor kitartok mellette, de ez nem arról szól, hogy “okosnak érzem magam”, ennek semmi köze ahhoz. Szerintem te is bõvithetnéd inkább a fogalom szótáradat, mert ezt inkább úgy nevezik, hogy méltóságérzet, vagy önérzetesség, ez nem ugyanaz, mintha okosnak éreznék magukat. Nekem pont úgy tūnik, mintha a saját értelmezésedet tapasztanád rá a dolgokra. Pl. Senki sem fog matematikai elméleteken vitatkozni veled érzelmekkel, de ha meghallasz valakit az érzelmeirõl beszélni, ami számodra *értelmezhetetlen pszichó zagyvaság*, akkor jó dolgodban elkezded elítélni õt, vagy azt hangsúlyozni, hogy számodra buta megnyílvánulás az, amikor érzelmekrõl beszélünk.