Akár mennyire is emberségesek próbálunk lenni, a hajléktalanoknak van helye közöttünk?

Elég büntetés nekik hogy így kell élni.

Legtöbbjük tehet róla? Igen.

Kell még őket büntetni? Nem.

Így is veri őket a rossz döntéseikért a sors, kerüld el ha zavar, ne adj nekik semmit. De kinyírni valakit azért mert nem tetszik? Ha ez így menne én veled kezdeném. Hála az égnek hogy nem így megy.

"mert lehet bűnözni is, ha már eleve földönfutó vagyok mindegy hogy autót lopok, rablást csinálok, lényeg hogy legyen pénzem"

"azok nem emberek, én hol süllyednék le ennyire? "

Nem tudom mikor esik le neked,de szerintem már bizonyítottad,hogy te hova süllyednél. Inkább egy utcán vizelő hajléktalan,mint egy magadfajta suhanc,aki még a kocsimat is ellopná.Pfejj.

Na és ki vagy te, hogy eldöntsd, kinek van helye a társadalomban, és kinek nincs?

Ennél ez egyébként is sokkal összetettebb probléma, mint hogy pár felszínes érv alapján ítélkezzünk.

Kezdjük ott, hogy miért lett az adott személy hajléktalan? 100%-ban önhibájából? Vagy netán szerencsétlen véletlenek is közrejátszottak benne? Netán más emberek cselekedetei is hozzájárultak? És vajon a társadalom mit tett azért, hogy ne legyen belőle egy reményvesztett csöves?

Nyilván vannak, akik nettó saját maguk miatt lettek hajléktalanok. De merem állítani, hogy több, mint 90%-uk nem válik hajléktalanná, ha pár, tőle független dolog másképp alakul. A társadalom pedig sem a prevencióról, sem a rehabilitációról nem gondoskodik. Joggal merül fel a kérdés: ezek után mi jogon ítélkezne a társadalom azok felett, akikért semmit nem tett?

Más dolog.

Nem csak a hajléktalanok tudnak részegek, büdösek, undorítóak lenni. Most akkor a gondolatmenetedet folytatva, ölessünk meg minden alkeszt? Vagy küldjünk Gulágba mindenkit, akinek nincs munkája? Túl azon, hogy hadd ne mondjam, emberileg mennyire nullán áll az, aki szerint ez helyes, tudod, sokszor az, hogy kiből lesz nincstelen, és kiből cégvezető, sokszor csak a véletlen szerencsén múlik. Ugyanaz az ember ha egy vállalkozó vagy orvos fiaként születik, teljesen más esélyekkel indul, mint az, aki egy elvált borsodi bolti eladónak a gyereke. Nyilván nem CSAK ez határozza meg a sorsát, de nagyon nagy mértékben befolyásolja.

De gondoljuk csak tovább ezt az "öljünk meg mindenkit, aki nem tetszik, és nem hoz nekünk hasznot" dolgot! Mi a helyzet a fogyatékosokkal és a munkaképtelen betegekkel? Őket is öljük tömegsírba? Na és akkor is így vélekednél, ha mondjuk a családodban lenne valaki, aki önellátásra képtelennek születik, vagy azzá válik?

Én erről a kérdéskörről azt gondolom, hogy a társadalom feladata lenne, hogy mindenki számára megadja a lehetőséget a normális életre, aki pedig rossz irányba megy, annak biztosítson lehetőséget a rehabilitációra. Mit tesz a társadalom azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége a normális oktatásra, valamint a tisztességes munkára? Mit tesz azért, hogy az emberek ne váljanak alkoholistává? (És nem, a nemzeti italbolt se lenne megoldás, csak azt érnék el, hogy kevesebbet enne a gyerek, hogy apucinak maradjon miből vedelni.) Megmondom: semmit. Aki pedig már elindult a lejtőn, azt végképp nem igyekeznek megállítani. Igen, most lehet jönni azzal, hogy de hát hajléktalanként is olvashat a gyertyafény mellett, meg ha szerencséje van, robotolhat egész nap éhbérért, amiből ha száz évig dolgozik, se fog tudni egy lakást venni, de még egy szerényebb albérletre sem elég. De tudod, ez megint csak nem ennyire egyszerű. Egy jó körülmények között felnőtt embernek, akinek simán az apja össze tudta szedni rövid idő alatt egy ház árát, az valóban csak akkor látja át, hogy mi is vezet egy ember lesüllyedéséhez, ha alaposan beleássa magát a témába. Bár azért kis pszichológiai háttérismerettel, meg némi empátiával nagyjából meg lehet érteni... Az egyik napról a másikra élő, teljesen reményvesztett, "gyertya mellett olvasó" embert pedig csak egy irtó kicsi választja el attól, aki már teljesen lezüllött. Te csak annyit látsz, hogy ő csak vedel, és nem is fürdik, miközben én meg tök tiszta vagyok. Abba nem gondolsz bele, hogy vajon ő miért nem fürdik? Ő miért nem dolgozik? És miért piál? Mert tudod, míg neked jó életed van, és minden esélyed megvan egy boldog felnőtt- és időskorra, addig ő abban sem lehet biztos, hogy másnap lesz-e mit enni, nem hogy még családban, karrierben és saját egzisztenciában gondolkozzon.

A társadalomnak pedig nem az a feladata, hogy ítélkezzen és öljön, hanem hogy mindenkinek megteremtse a boldoguláshoz szükséges lehetőséget, legyen szó gazdagról, szegényről, okosról, butáról, szépről, csúnyáról, stb.

Én pedig inkább segítek a bajba jutottakon, még akkor is, ha reménytelen, mint hogy a halálukat kívánnám.

U.i.: azért a reggeli munkásjáraton is vannak olyan illatozó emberek, hogy akármelyik hajléktalan elbújhatna mellette. Most akkor őket is meg kéne ölni, vagy ők azért ameddig dolgoznak, addig maradjanak élve?

"Nem, én nem várnám meg azt az állapotot mert lehet bűnözni is, ha már eleve földönfutó vagyok mindegy hogy autót lopok, rablást csinálok, lényeg hogy legyen pénzem, utána meg valahogy összekapom magam."

Na, az ilyen előbb való bitófára, mint az, aki senkit nem bánt, csak esztétikailag zavar.

"Nem, én nem várnám meg azt az állapotot mert lehet bűnözni is, ha már eleve földönfutó vagyok mindegy hogy autót lopok, rablást csinálok, lényeg hogy legyen pénzem, utána meg valahogy összekapom magam."

és ezzel be is bizonyítottad, hogy te bizony rosszabb vagy mint sok részeg hajléktalan..

A történelemtanárom középiskolában azt mondta, hogy az ember a modern korban a legkiszolgáltatottabb. 100%ig igaz, hogy régen nem volt annyi személyiségi joguk az embereknek, de jóval kevesebb is volt az olyan, hogy hagytak valakit az utcán meghalni. Általában a földesurak befogadták őket, vagy még azelőtt szolgát csináltak belőlük, és adtak szállást a fejük felé.

Ezzel szemben ma, amikor elvileg a lehetőségek és az egyenlőség korát éljük, az átlag ember (nem csak te, kéredző) úgy tekint élő emberi lényekre, mint egy zsák szemétre. Az emberi élet annyit ér, mint egy üres kólás üveg, amit kidobsz a szemétbe, mert már nem veszed hasznát.

Tudom, hogy a társadalom hibája, hogy kiöli az emberekből a legminimálisabb jóérzést és emberséget is a tagjaiból,

és arra nevel minket, hogy ember embernek farkasa, aki pedig lemarad, az halált érdemel, de ez a kérdés olyan kegyetlen, hogy hihetetlenül hányingerem lett tőle.

Nem mérheted abban az emberi élet értékét, hogy személy szerint ki hasznos számodra. A világ 8 leggazdagabb emberének annyi pénze van, mint a legszegényebb réteg 50%ának együtt véve. Az ország tele van üresen álló házakkal, de mégis meghalnak emberek, mert az utcán kell élniük, és munkát sem kaphatnak, hiszen nincs lakcímük. EZ visszataszító, nem az, hogy te rá vagy kényszerülve, hogy néha napján láss olyan embereket, akikkel (valószínűleg önhibájukon kívül) alaposan ki...szott az élet.