Akár mennyire is emberségesek próbálunk lenni, a hajléktalanoknak van helye közöttünk?

Szerintem nincs, rossz környéken nőtten fel amíg Apu külföldön volt hogy legalább annyi pénzt összeszedjen hogy itthon építkezni tudjunk, sok mindent látnom kellett gyerekként, olyat is amit ma még egy 40-es ember sem látott.

Én már időközben felnőttem, 13 éves voltam amikor eljöttünk arról a helyről, de van még ma is élő hajléktalan aki már akkor is egy alkoholista volt, és éli világát más munkából nem tud haladni, az meg az évtizedek alatt kitanulta a mesterséget, és mentesül minden alól hisz nem a társadalom tagja.

Pont ma reggel jöttem haza és a lámpánál a kocsiból láttam, hogy egy igénytelen asszony, mintha keresne valamit a földön, elkezd okádni reggel 6 órakor...

Ezekből semmi haszon nincs már, az ember kerüli őket messziről, kitudja milyen betegségeik vannak, a kezük fekete a kosztól, vizet alig ismerik, némelyiknek már lila a feje úgy fel van puffadva az italtól, tömegközelekedésre fel sem szállhatnak jobb esetben mert le küldik őket, kegyetlen dolog de ha én rendelkezhetnék egy ország felett, akkor ezeket a menthetetlen hánykolódó "embereket" eltüntetném az utcáról, és egy nagy pusztába eltüntetném őket hisz menthetetlenek.

Ezeket vissza sem lehet vezetni már az életbe, mert még van egy szint aki bár hajléktalan és szerencsétlenül járt el vele az élet, de megmaradt embernek és próbál egy élethelyzetet fenntartani, gyertya mellett olvas stb, meg aki akar az dolgozik mondjuk közmunkát.