Szoktatok segiteni a hajléktalanoknak?

Volt egy "haverom" amikor volt időm, akkor leparkoltam a belvárosban, megkérdeztem hogy mit ennél? Mondta valami süteményt meg szalámis zsemlét, hoztam neki a boltból, meg két üveg sört délutánra, azt beszélgettünk, nagyon jó fej volt mert téma mindig akadt, és válás miatt jutott odáig ahova.... ez a házasság átka

Olyan dolgokat mondott nekem akkor 22 évesen, középkorú ex tanárként hogy miatta látom máshogy az embereket, előtte kis majom voltam, de a beszélgetésektől megváltoztam. Ha úgy volt pénzem szórakozásból hazafelé még megkerestük, és mondtam neki "Adok egy ötezrest tedd el"

Neki adtam egyedül mert láttam benne rációt, olvasott ha volt kedve, rejtvényezett, nem az hogy ült maga alá hugyozva és lesett ki a fejéből.

Nem hinném hogy az idősebbek bántanának, de a fiatalabbak esetleg követhetnek és az nem túl jó.

23F

Csak aprópénzt szoktam adni. Egy kivétel volt.

A szomszéd ház árkádja alatt élt egy hajléktalan nő (V. kerület), és vele valahogy szóba elegyedtem, sokat beszélgettünk, elmesélte az életét, és valahogy szóba jött, hogy régen mennyire szerette a bordó körömlakkokat, aztán vettem neki egyet. Jobban örült neki, mint az aprónak.