Szoktatok segíteni a hajléktalanoknak? Tehetnek róla hogy oda jutottak ahol vannak?

Igen, egy közép-magyarországi nagyvárosban élek és ha marad nagyobb mennyiségű étel akkor mindig viszek a helyi hajléktalanszállóra. Meg ünnepekkor szoktunk sütni süteményt nekik.

Nem szabad lenézni és elítélni őket, ki tudja mikor jut bárki is ilyen sorsra.

Szégyen vagy sem, de alapból kevesebb szociális érzékenységam van mint a legtöbb embernek, tehát nem pénzzel hanem munkalehetőséggel segíteném őket ha én lennék a hatalom.

Kétszer volt, hogy odajött hozzám hajléktalan hogy éhes. Én pedig gondoltam hogy idáig nem segítettem őket, ma viszont jó ember leszek.

1) Mondtam a hajléktalannak hogy nem adok pénzt de ha éhes akkor megkaphatja a péksüteményemet. Erre ő "hát attól függ milyen...". Elővettem és megfelelőnek találta arra hogy elfogadja.

2) Szintén mondtam ennek a hajléktalannak hogy nem adok pénzt, de ha több napja nem evett akkor jöjjön be velem a boltba és veszik neki egy kenyeret. Bementünk a boltba erre ő "ha már itt vagyunk, inkább hús kéne". Szegényt otthagytam.

Kedves 4-es! Ez az álomvilág, amiben élsz.

1. Van a társadalomnak egy olyan rétege, akit nem tudsz munkához szoktatni. Ha azt szokta meg, hogy egész nap az utcán van, és azt csinál, amit akar, oda megy, ahova akar, nem fog 8 órában megülni egy helyben.

2. Ha interjúra mész, első kérdés, hogy lakcím. Vannak egyébként erre irányuló törekvések, de rendszerint saját hibájukból nem tudnak megfelelni.

Volt olyan ismerősöm, akihez beküldték őket dolgozni. Felvették a munkaruhát, és soha többet nem látta őket.

Ennek ellenére én is szoktam nekik adni pénzt, mert sajnálom őket. Aki ilyen körülmények között él, annak már nagyon nehéz megváltozni.