Mi a véleményetek a hajléktalanoknak való segítésről?

Hát nekem sok jó tapasztalatom nincsen.

Egyik élményem, hogy voltunk ingyen konyhán, ételt készítettünk a hajléktalanoknak.

Alapból az egyik ember aki jött, folyamatosan a politikai tévképzeteit nyomatta, és tipikusan a mindenki hibás csak ő nem mesét. Vele volt a lánya aki volt vagy 6 éves, és elképzeltem hogy szegény gyerek egy ilyen semmirekellő mellett nő fel.

Vagy a másik egy alkoholista volt, alapból részegen jött már be, ingyen kaját kap, aztán első dolga az volt, hogy odajött és kért 1000 forintot piára...nem hogy megköszönné az ingyen ételt, még le is húzna.

Sajnos én a nagy többséget nem tudom sajnálni. Persze lehet jönni a szegény hitelesekkel, meg hogy "alkohol nélkül nem is lehet bírni", meg ők is emberek. De valljuk be, a többségük igazi semmirekellő, akik nem ok nélkül vannak ott, ahol.

Életerős emberek, akik maguk ellen fordítják a családjukat, barátaikat, munkatársaikat, és inkább választják a lecsúszást, mint azt, hogy még idejében kimásszanak a szarból.

Ami igazán szomorú, hogy rengeteg embert, alkoholistákat, erőszakos primitív állatokat még így is eltart a férjük, feleségük. És napi szinten terrorizálják a saját családjukat, játszva otthon a kiskirályt, ha már az életben semmire nem vitték.

Nekem például nagyapám alkoholista volt, mindent eladott otthonról, volt hogy anyámról a kabátot vette le és adta el mikor gyerek volt. Ha nagyanyám nem sajnálja meg, akkor simán az utcán döglött volna meg.

Vagy saját apám is ilyen volt, pár 10 ezres segélyből hogyan tudta volna fenntartani magát, mikor azt a keveset is elitta? Csak anyámon és rajtunk múlt, hogy nem került utcára. Ehelyett otthon játszotta a mindenhatót, ételt tettek elé, fűtöttek rá, gyakorlatilag a kisujját nem kellett mozdítania 20+ évig...

Vagy építőiparban dolgozva is annyi iszákos, lecsúszott alakot látni...szinte már éppen csak a létezés határán vannak. Ledolgozzák a napi 8-10 órájukat hogy este újra berúghassanak a kocsmában és ennyi számukra az élet...

Ráadásul, ha mindenkinek adnék, aki odajön hozzám kéregetni, akkor hónap végére egy deka pénzem nem maradna. Muszáj meghúzni a határt.

Szerintem nagyon jó dolog, persze vannak, akik leszóljál, de vannak, akik segítenek nekik. Amíg egyik "kategória" sem fujjog a másikra, addig énnekem mindegy, bár nyilván jobb arról hallani, ha segít valaki. Én nem találkozom túl gyakran hajléktalanokkal, néha Pesten. Olyankor ha van nálam apró, azt odaadom vagy abból adok abban a hitben, hogy később találkozok mással is. Nagyon néha ha van nálam pl müzliszelet, akkor azt adom oda, de nem vagyok nagy segítség meg hát valamiért néha olyan érzésem van, mintha fellengzősen adnám oda, pedig igyekszem nem leereszkedő lenni, mert nem érzem helyesnek és nem tartom jónak. Felnőttként szeretnék jobban, valahogy igazán segíteni.

Persze lesz, aki azzal jön hogy van, aki önhibájából került utcára, rajta minek... De van, aki nem.

Bocsánat, ha kicsit zavaros, már nagyon este van.

Mondjuk én ezt a részét kifejezetten utáltam mindig is Pestnek, hogy már egyetemista koromban nem tudtam úgy menni bárhova, hogy ne jöjjenek oda kéregetni.

Volt hogy egy út alatt 5 ember jött oda, ilyen olyan indokokkal, meg egy ember többször is és hasonlók (azt hozzá kell tenni hogy a cigi, pia általában ott volt azért a kezükben).

Ráadásul nem egyszer felajánlottam, hogy ami épp nálam volt, csoki, szendvics azt odaadom, hát olyan száj húzva fordultak el, hogy legszívesebben felrúgtam volna őket.

Ez az amitől igazán kiakadok, hogy a kéregetők 90%-a úgy áll hozzád hogy "adjál már a k..va anyádat". És ha nem adsz akkor olyan sértéseket kell elviselned, amit normális embernek nem kellene hogy eltűrjön. Vagy az ilyen adok egy csokis dolgok is pont olyanok, hogy majdhogynem én érzem magam szarul hogy egyáltalán fel mertem ajánlani.

A másik amitől kiakadok, mikor elkezdik helyben kielemezni az anyagi helyzetem, hogy "látom hogy van pénzed" "tudom én mennyibe kerül egy ilyen telefon"...hát rohadjon meg én napi 8-10 órában dolgozom érte. Vagy a másik mikor egyenesen becsmérelni kezd, hogy "mert neked anyádék megveszik".

Szóval amíg a hajléktalan úgy áll hozzám, mint egy "pénzes köcsög", pedig csak egy átlag ember vagyok, addig miért kellene egy fillérrel is segítenem őket?

Azokat a szervezeteket lehet támogatni, akik természetben segítenek nekik, például szállókat, ételosztásokat, stb. Ezzel egyetértek teljesen.

De pénzt közvetlenül nem szabad nekik adni, mert elisszák vagy pedig a koldusmaffiába kerül.