Miért nem adnak pénz a hajléktalanoknak az emberek?

1-1 kiflit te is tudnál nekik adni, vagy 1 kiló kenyeret.

Anúgy én spec félek, higy agresszívakká és kivetelőzőkké válnának, ha sokat segítenék nekik. :/

ugyanazok az életerős férfiak kuncsorognak pénzért évek óta, azon a környéken ahol járok, nem igaz, hogy ha akart volna, akkor nem talált volna évek alatt munkát... menjen el napszámba, vagy valami, de agresszíven utánam jön, kuncsorog, már már zaklatás.

Egyszer beszélgettem 1-2 éve egy "hajléktalannal", aki a belváros egyik forgalmas pontján gyűjti az aprót. ő 120 ezer forintot szed össze, havonta... ebből bérel egy kis lakást.... mások ennyi pénzért dolgoznak. nyilván nem egy álommeló csövezni, és koldulni nap közben, de talán mégis könnyebb mint bármilyen felelősségteljes munkát végezni, akár nagyon kis pénzért...

amúgy nyitott vagyok arra, ha valakinek valami baja van, ha valaki tényleg éhes, elosztom vele a szelet kenyeremet, csak volt már, hogy valaki siránkozott, hogy "éhes vagyok", volt a zsebemben egy alma, odanyújtottam neki, a saját tízóraimat, és elutasított, hogy ne szórakozzak vele, neki pénz kell.... na ennyire éhes...

persze volt, hogy épp gyújtottam volna rá, szegény tolószékes hajléktalan, meg olyan sóvárogva nézett, a minőségi dohány után, hogy nyomtam egy szájat a szájába, meggyújtottam neki, meg raktam az ingzsebébe is pár szálat, le volt bénulva szegény és hihetetlen hálás volt, hogy valaki odafordult hozzá, és együtt dohányzik vele...

Nem adok pénzt, mert nem biztos, hogy arra költi, amire mondja, azt meg nem akarom, hogy piára, cigire költse.

Most nekem sem megy úgy, így egyáltalán nem áll módomban segíteni, de volt pár alkalom, amikor megkérdeztem, hogy elfogad-e ételt, volt, aki elfogadta, volt, aki kiröhögött.

Mert azért a pénzért én dolgoztam meg, és valószínűleg lenne jobb helye is, mint hogy egy kéregető rakétára költse.

Mielőtt zsigerből lepontoznátok, nem garasoskodó szívtelen féreg, már számtalanszor volt, hogy segítettem rászorultaknak, és ha van rá módom, és látom valakiről, hogy ő tényleg rászorul, akkor szoktam is segíteni. Viszont azért pár dolgot gondoljunk át, mielőtt lenézzük azt, aki nem akar adni.

Egyrészt nem tudhatjuk, hogy milyen az anyagi helyzete. Én például jóval 100 ezer alatt keresek, amiből nem hogy félretenni nem tudok, de megélni sem nagyon. Otthon természetesen a rezsibe beleadok, a jelenleg egyetemista barátnőm egyik szülője munkanélküli, a tesója tartós beteg, őket szoktam még anyagialg is segíteni, valamint azért magamra is csak kell költeni, és most nem luxus dolgokra gondolok. A pénzem meg gyakorlatilag el is fogyott, pedig még akkor se félre nem tettem, és szórakozni sem voltam. Persze, nyilván 100 forint nem fog a földhöz vágni, de kaptam én már lenéző fejmosást egy csövestől, amiért csak egy kétszázast tudtam adni neki, holott "kinézetem alapján" nekem sokkal többem van.

Másrészt nem tudom, te milyen városban vagy környéken élsz, de amerre én járok dolgozni, ott naponta, vagy legfeljebb kétnaponta biztos, hogy összefutok egy kéregetővel. Van, hogy többel is. Ha mindegyiknek csak egy ötszázast adok, az bizony már egy hónapban jócskán tízezer forint feletti összeg. Nyilván, ha fél millát keresnék egy hónapban, akkor ezt nem érezném meg. De 100 alatti kereset mellett hatszor is meggondolja az ember.

Harmadrészt: az a pénz nagyrészt piára kell. Ez esetben pedig végképp van jobb helye is annak a pénznek, mint hogy egy alkesz máját növessze.

Végül pedig: sokuk borzasztóan telhetetlen. Ha adok egy százast, még én vagyok a bunkó, hogy milyen keveset adok. A legtöbbjük egyszerűen elvárja, hogy adjak, mint ha alanyi jogon járna nekik a pénzem X%-a. Az olyanokról meg inkább ne is beszéljünk, akiknek az egyik pillanatban "a szívbeteg fia gyógyszerére kell csak egy ötszázas", majd miután megkapta, abban a pillanatban megemelkedett a gyógyszer ára egy ezressel.