Ti hisztek abban, hogy az egész élet egy előre megírt forgatókönyv?

Nem hiszek benne. Vannak helyzetek, amikor külső körülmények miatt akármennyire is próbálkozunk nem fog sikerülni valami, de nem tenni semmit szinte felér a biztos kudarccal, mert arra még kisebb az esély, hogy energiabefektetés nélkül érjünk el valamit.

Nekem is vannak céljaim és nem tudhatom, hogy elérem-e végül őket, de azt igen, hogy reális esélyem van rá. Éppen ezért dolgozni fogok értük, mert annál jobban semmit se bánnék meg utólag, minthogy meg sem próbáltam.

"Ti hisztek abban, hogy az egész élet egy előre megírt forgatókönyv?"

Ja, és végén mindig meghal a főhős. :( Unom már az élet nevű irodalmi műfajt, úgyhogy most inkább fantasy-t olvasok. :)

De komolyra fordítva a szót:

"...hanem arra, hogy hangyaszorgalommal beteljesítette az álmát és a szerény gyermekkorát egy gazdag élettel feledtette (pl. 40 milliós autó, gyönyörű feleség, budai villa)"

Ez, mint gazdagság csak egy társadalmi réteg hitében objektív. Nekem például e háromból egyik sem hiányzik. Nem vagyok buddhista, de a történeti Buddha lemondott a javairól, nem volt boldog attól, hogy minden irányból kinyalják a valagát, és a másik véglet, a legdurvább aszkézis megélése után a legegyszerűbb életvitelben találta meg a "gazdagságot". Pont a fordítottja a manapság divatos sikersztoriknak.

"Úgy fogom fel az életet, hogy jön aminek jönnie kell..."

Ez szerintem is oké. Észrevenni a lehetőségeket.

"...majd a dolgok úgy alakulnak, ahogy fognak."

Én azért igyekszem félreállni, ha számomra nem tűnik kedvezőnek, és elébe menni, ha igen. Ha csak egy lépést tudok menni, akkor igyekszem megtenni azt az egy lépést. Ha többet, akkor többet. Ha semmit, akkor nem foglalkozom vele (kár görcsölni azon, amire eleve nincs befolyásom). Mindezt a tévedés lehetőségének fenntartásával, így ugyancsak nem kell bűntudatot éreznem, ha kudarcot vallok. Hibázni nem bűn, még ha ezt is szuggerálták az iskolában.

"Éppen ezért sem hiszek olyan lózungokban, hogy tégy az álmaidért és teljesülni fognak. Nevetséges."

Az irreális álmok valóban nem. Viszont sokszor nem ott van a realitás határa, ahol azt hisszük. Lehet előtte, lehet mögötte. A határt úgy találjuk meg, ha próbálkozunk, és észrevesszük a lehetőséget abban, ami amúgy is jön.

Egyáltalán nem hiszek benne! Nem lenne értelme pl. a személyes felelősségnek, a lelkiismeretnek, életcéloknak, tudatosságnak, vagy amit te is írtál, a bűntudatnak, stb. Ha mindenki így gondolkodna, az egész világból egy nagy káosz lenne.

Ha egy szép napon hazamennél és kirabolva találnád a lakásod, arra is azt mondanád, hogy ennek meg kellett történnie, és kiegyensúlyozottan eliszogatnál egy csésze kávét amig összeszámolod mit vittek el?

Kiegyensúlyozott nem a passzivitástól leszel, hanem attól a tudattól, hogy amit egy dologért lehetőségeidhez mérten meg tudtál tenni, azt te megtetted.

"Ha megteszel mindent érte ami csak tőled telik, akkor teljesíteni tudnád ezt az álmot?"

Hát passz, nem tudom hagyna kezdenék ennek neki mert nem vonz ez az élet, ellenben amire gyűjtök nagy utazás a világ másik felére, ami hamarosan elérhető lesz, jelenleg ez a fő célom amit teljesíteni is fogok.

Kár, hogy ez a kérdés ennyire pénzcentrikusra sikerült. A címében sokkal több rejlik, mint a tartalmában.

De ha már így állunk, a te életed elég forgatókönyvszerű lehet. Valószínűleg tényleg jön, aminek jönnie kell, de azért a módját, az eredményt, vagy a kimenetelt nem mindegy, hogy sikerül elérni.

Gyakorlatiasabban: szegénynek születtem, és szegényen halok meg, nincs mese. Jó. De csak megmozdítom már a kisujjam, hogy legalább a köztes időre hatással legyek, nem?

Teszek amiért tenni tudok... Felfogásom szerint aminek meg kell történnie az meg is fog történni az utat viszont biztos mi alakítjuk

Piha nagyon előjött a hippi énem :D