Ti hisztek abban, hogy az egész élet egy előre megírt forgatókönyv?

Gyakorlatilag nem ismerek olyan embert, aki a szerencsét/születési adottságokat/külsőt nélkülözve képes lett volna önerőből egy magasabb szintre jutni. És itt most nem arra gondolok, hogy évekig szenvedett az egyetemen és majd lett egy jó munkahelye, ami egy átlag magyar középrétegbeli egzisztenciát biztosított számára, hanem arra, hogy hangyaszorgalommal beteljesítette az álmát és a szerény gyermekkorát egy gazdag élettel feledtette (pl. 40 milliós autó, gyönyörű feleség, budai villa). Na ezt a szintet ember szerintem nem képes elérni csak szorgalommal, ide a szerencse, képesség egyfajta egyvelege nagyon is szükséges. Én éppen ezért sem strapálom magamat az egyetemen, mert tudom, hogy nincsen jó kommunikációs képességem, ergo jövedelmező kapcsolatokra sosem tudok majd szert tenni, a szakmai képességeim sincsenek meg igazán, szóval nem én leszek a következő Mark Zuckerberg/Bill Gates, emellett külsőre sem vagyok alfahím (és akkor finoman fogalmaztam), szóval egy újgazdag nő szeretője vagy egy férfi modell sem lehet belőlem. Úgy fogom fel az életet, hogy jön aminek jönnie kell, majd a dolgok úgy alakulnak, ahogy fognak. Ez szerintem nagyon jó hozzáállás, mert egyrészt kudarc esetén nem lesz bűntudatom, másrészt kiegyensúlyozottabb leszek lelkileg hosszútávon. Mondjuk alapvetően lusta vagyok, ezzel is lehet magyarázni ezt a fajta hozzáállást. Éppen ezért sem hiszek olyan lózungokban, hogy tégy az álmaidért és teljesülni fognak. Nevetséges.