Hogyan juthatnék ki ebből a végtelen, pokoli körforgásból?

Sötétségben, depresszióban létezem. Ritkán történik velem valami (egyetlen egy jó dolog), amitől naivan azt hiszem, még jobbára fordulhat az életem, még nincs minden veszve. De aztán annak a sokszorosát kapom újra pofonok formájában, mintha a sors csak azt mondaná "most megemlegeted, hogy azt merted hinni, hogy boldog lehetsz".

És visszazuhanok a kétségbeesésbe. Újra és újra ez történik, egész életemben.

Nincsenek barátaim. Nincs senkim, akivel kölcsönösen egymás életében lennénk. Számos ember van, akivel szeretnék beszélgetni. De ez soha nem fog megtörténni. Én ismerem őket, de ők soha nem fognak megismerni engem.

Jártam pszichológusoknál, de egy sem tudott segíteni rajtam. Mindig ugyanazok a körök... nem tudom, hogy lenne-e hozzá még erőm.

Jól tudom, milyen jövő áll előttem, és azt nem akarom megélni. Viszont nincs rá módom, hogy megöljem magam... Én nem akarom ezt végigszenvedni :'(