Ti mit gondoltok erről a helyzetről?

Szomorú, hogy így állnak ehhez a dologhoz. Sajnos nem minden ember tudja/akarja kezelni a mentális betegségeket vagy a fogyatékosságot. Sokszor az ember saját szülei sem.

Gondolom ez már a sokadik ilyen alkalom volt, és elegük lett... ami persze nem kifogás.

Sokkal egyszerűbb lett volna nekik is, ha megnyugtatnak, gyorsan bevisznek a házba és próbálnak segíteni. Nem lett volna kiabálás meg balhé belőle.

Sajnálom, hogy ilyenek. Viszont az a SAJÁT érdeked, hogy megtanuld ezeket a durva pánikrohamokat kezelni. Ha mindig nekiállsz az utcán vagy a suliban/munkahelyeden hisztérikusan sírni és kiabálni, mert vihar van, akkor előbb-utóbb elvitetnek...

Anyádéktól pedig mihamarabb dobbants, az ilyen viselkedésnél az is jobb, ha egyedül vagy és magadat nyugtatod le. Nem hiszem, hogy változna a hozzáállásuk, ha eddig így reagáltak.

A pánikrohamaid pedig csak súlyosabbak lesznek, ha folyton üvöltöznek veled. Úgyhogy hajrá, keress melót, aztán albérletet. Megoldható, hidd el. A pánikrohamokat pedig meg lehet tanulni kezelni.

Ha szeretnéd, beszélgetek Veled, amíg el nem alszol, hátha le tudlak nyugtatni. :)

De ha nem, akkor javaslatként mondom, hogy nézz meg egy Cosmos részt, és a felénél elalszol :D

Megint 3-as.

Tudom, milyen lehet, én a (kóbor) kutyáktól félek, szabályosan lefagyok, ha séta közben találkozok eggyel, legyen az bármilyen békés is. Az én családom se érti, mit kell úgy rettegni, sokszor inkább kerülök, de nem megyek el olyan ház előtt, ahol egyszer is tapasztaltam, hogy kiszökött a kutyájuk, ilyenkor kicsit idegesíti őket, hogy én húzom az időt a kerülővel és hajthatatlan vagyok. De így soha egyikük sem viselkedett még veled.

Nagyon sajnállak a szüleid miatt, borzasztó buta, érzéketlen ember benyomását keltik.