Mit gondoltok az alábbi helyzetről? (Rosszindulatú, troll válaszokra nincs szükségem. Csak az érdekel, van-e valakinek valamilyen gondolata ezzel kapcsolatban vagy hasonló tapasztalata. ) Kifejtés lent.

Egy sokemberes munkahelyen dolgozom (32N).Van egy kolléganőm, akit nem tudok hová tenni. Nagyon jól elbeszélgetünk, értjük egymást stb. Tény, hogy inkább én megyek oda hozzá ebédidőben, ilyenkor úgy tűnik, szívesen beszélget velem, meghallgat, komolyan vesz, figyel rám. Ezek nekem fontos dolgok, így néha barátnak érzem őt. Ő viszont nem igazán keres, ha meg többen vagyunk, szinte teljesen közömbös velem, folyosón csak odaköszön, semmi több.

Ez a viszonzatlanság elszomorít. Nemrég pedig kifejezetten nyersen lekezelt, nagyon rosszul esett. Közel voltam hozzá, hogy szóvá tegyem, de nem tettem.

Tudom, ő sok sérelmet élt meg gyerekkorában, és ez talán túl keménnyé tette, ezt mondta is, hogy ő mindig készen áll, hogy megvédje magát. Vannak barátai, ismerősei, csak azt nem tudom, én hol állok nála, illetve ezek alapján egyértelmű, de máskor meg tényleg annyira egy hullámhosszon vagyunk.