Ellenséges, rosszindulatú kollégával mit lehet kezdeni?

Asszisztensi pozícióban vagyunk, nincs hova átrakni.

A jelenlegi legmagasabb beosztású főnökkel nem volt jó a viszonyunk korábban. Mióta visszatértem, nagyon kedves, de nem merem elbízni magam. Az igazgatóságnak pedig üresedés miatt most épp nincs vezetője (csak papíron), még pár hónap, mire betöltik az állást.

Áthelyezést szeretnék, de nincs hová. Az otthonlét alatt elvégeztem egy cégfinanszírozású szakmai továbbképzést, de ezek után se ajánlottak fel - külön rákérdezésre sem - szakmai munkát. Tény, hogy vagy fullon vannak a státuszok, vagy olyan speciális végzettség kellene, ami nekem nincs és nem is lennék alkalmas rá. Nagyon beazonosítható részleteket nem szeretnék írni, de példaként azt tudnám mondani, mintha egy kórházban szeretnék orvos lenni, viszont ájulok a vértől és hülye vagyok a kémiához. Hasonlóan nem testhezálló a részleg egyik felén végzendő munka.

A másik fele pedig alig bírja kisakkozni, hogy mindenkit meg tudjanak tartani, már így is kisebb trükkökhöz folyamodnak, hogy ne kelljen leépítést végrehajtani. Oda simán csak nem férek be, bár ott alkalmas lennék.

A leültetéssel próbálkoztam, de tagadta, hogy gondja lenne velem, majd úgy tett, mintha nem is értené, miről beszélek.

Minden diplomatikus lépést ellőttem már, ezért is írtam ki a kérdést, mert kifogytam az ötletekből.

Onnan indult a visszaélés, hogy az első napokban valóban eléggé tétova voltam, hiszen két év kiesett, nem voltam tisztában a folyó ügyekkel, a rendszerek kezelését is elfelejtettem. Szűk egy hét alatt visszarázódtam, de addig kénytelen voltam sokat kérdezni tőle, rá támaszkodni. Ráadásul sok eljárásrend is megváltozott időközben, azzal is fel kellett vennem a ritmust.

Butának nem mondanám, talán a szofisztikáltan bunkó a legjobb kifejezés rá.

Egy konkrét esetet kiemelnék, ahol kikeltem magamból (egy a sok közül). Három napig nem voltam bent. Reggel bementem, még a táskámat épphogy letettem, nekem szegezte a kérdést, hogy mi van az egyik kolléga jogosultságával. Mivel rengeteg adattal dolgozom, fejből nem tudtam, minden fel van írva. Hátradőlt, vizsgáztató tanár arckifejezéssel megvárta, amíg betölt a gépem, majd amíg keresgélem, hogy miről van szó. Némi keresgélés után rájöttem, hogy valóban, azt elfelejtettem megkérni (ha önmagában erre felhívja a figyelmemet, nem is lett volna gond). Mondtam, hogy a jelek szerint elfelejtettem, akkor most pótlom. Erre kaján vigyorral közölte, hogy ő már elintézte, de kíváncsi volt, hogy mit reagálok.

Akkor felment a pumpa és mondtam, hogy természetesen szóljon, ha valamit tévednék, de ne vizsgáztasson, ez méltatlan. Valószínűleg látszott, hogy nagyon dühös vagyok. Pár perc múlva erőlködve, de bocsánatot kért, hogy "nem akart nekem támadni, csak...". Nincs csak, ilyet soha többet meg se próbáljon!

Csak nincs se kedvem, se energiám ilyen játszmázásokban részt venni, résen lenni. Inkább ezt az energiát a munkámba fektetném.