Ti mit gondoltok erről a helyzetről?

18 éves lány vagyok, aki az anyjával él és annak élettársával. Hatalmas zivatar van a környéken, nagyon villámlik, és épp kocsival jöttünk. Én már a kocsiban elkezdtem sírni, hogy hogyan fogok kiszálni. Ugyanis pánikszerű rohamaim vannak a villámlástól, sajnos nem tehetek róla, már pszichológushoz is járok. Már ki kellett szállni, és bemenni a házba. Nem tudtam, leblokkoltam, elkezdtem sírni, féltem, hogy belénk csap. Anyám elkezdett ordítozni, hogy azonnal szálljak ki a kocsiból, de én szorongtam, az élettársa nagyon felidegeskedett (használnám a pejoratív jelzőt, de itt gyakorin nem lehet), és a bejárattól direkt átparkolt máshová, hogy többet kelljen menni, ezt még hangoztatta is, hogy csapjon belém, ordibált, nagyon ordibált, és anyám szintén, hogy hogyan lehetek ilyen hülye pánikos debil, mindketten leordították a fejemet. Majd végre kiszaladtam, az egyik autó riasztózott, pár méterre csapott a villám, és elment az áram, a stressztől, amikor a nevemet sem tudtam már, a kulcsom az autóban maradt, és kint álltunk a viharban, én már könyörögve ordítoztam, sírtam hogy menjen vissza a kulcsért az autóba. Nagyon durván dörgött, és ez csak fokozta a pánikomat, anyám felpofozott, és az élettársa pedig nem akart a kulcsért menni, ordított, hogy csapjon belém a villám, és még nem tudom, miket beszélt, mert már nem is emlékszem. Még most is dobog a szívem, és nagyon félek, és muszáj volt kiírni magamból, hogy ti mit gondoltok, mert szerintem egyáltalán nem volt jó hozzáállás ez részükről.