Ti mit gondoltok egy ilyen anyáról és egy ilyen helyzetről? Mitől lett ilyen?

Egyetemre járok, mellette már évek óta dolgozom, most kezdek a másik munkahelyemen és addig nem akarok felmondani az első helyen, amíg nem 100% biztos a másik, tehát egyelőre elég zsúfolt. Van egy 7 éves kisöcsém, anyám 8 éve otthon van vele, nem vállal munkát. Apám eltartja őket (én nem kapok pénzt, rám már nem jut, de nem gond, ezért is dolgozom annyit) és anyám majdnem mindennap felhív és panaszkodik, hogy nincs pénze semmire, nem tud nyaralni menni, mint más, olyan rossz az ő élete, mellesleg annyi dolga van, hogy nem marad magára semmi ideje. Ha délben felhív, akkor már délben el van fáradva, mert pl. porszívózott és elmosogatott és közben egyfolytában azt mondja, hogy nekem milyen jó, nekem annyi szabadidőm van, velem annyi minden jó történik stb. Hiába mondom neki, hogy "hé, anyu, egyetem, tanulás, munka, nekem is van házimunkám, én is főzök magamra", akkor is azt mondja, hogy de ő gyereket nevel és az annyi sok energia...

Munkát nem akar vállalni, ill. mindig azt mondja, hogy akar, de nincs munka (nem is keresett soha) és hogy ha lenne is, ki vinné el a gyereket iskolába (5 perc séta tőlünk az iskola). Régen nem volt ilyen, rendesen dolgozott, sosem sajnáltatta magát, most meg csak a panasz megy olyan dolgok miatt, amiken változtathatna és szerintem nem tragikusak, hiszen sokan örülnének, ha otthon tudnának maradni. Egyébként nem állnak rosszul anyagilag, anyám minden héten vesz magának ezt-azt, igaz nem drágán, de rendszeresen.

Mit gondoltok, mitől lett ilyen az anyám? Beszélni nem lehet vele, mert kikéri magának, szóval abban nem reménykedem, hogy bármit is tudnék tenni, ha ő maga nem akar változtatni, csak szerettem volna megkérdezni másokat is, hogy ők mit gondolnak erről az egészről.

Köszönöm a válaszokat.