Egy kis lelkifröccs?

Sziasztok , nem szoktam erre az oldalra kérdéseket kiírni, főleg nem ilyen mély témát, de most éppen ebben a pillanatban nincs senki akivel beszélni tudnék erről.

fIÚ vagyok, 19 ,2hónap múlva már 2x-es.

Ennek ellenére olykor megingok...lelkileg.

Rengeteg felől érnek ingerek , amiket mindig próbálok értelmezni sőt néha túlzásba is esem rágódok dolgokon.

A legjobb családban nőttem fel , szüleimtől lehető legtöbb szeretetet kaptam , most viszont más véleményére lennék kíváncsi.

Nektek is van olyan , hogy nincs egy normális személyiségetek? Ezt túlzás lehet, de én úgy érzem , hogy amikor különféle dolgok érnek könnyen befolyásolnak. Változok , rengeteget. Mint régen az óvodában , egyik nap ez akarok lenni a másik nap az . Ha beszélek vallásos emberrel , nekem is megjön a kedvem a templomba járáshoz, ha meg egy ateistával beszélgetek rátud világítani dolgokra amikben én is elkezdek "hinni".

Nem hiszem , hogy helyénvaló az, hogy így viselkedek, régen nem voltam ilyen. 4-5 éve váltam ilyenné és nagyon nem szeretem pedig nagyon nagy tettvágy érzetem van érzem hogy valami küldetésem van ebben az életben. Lelkileg instabil vagyok olykor és ez rossz mert nekem is építeni kéne ezt a társadalmat ezt a világot.

SOha nem volt még barátnőm, a csajokkal jól kijövök (akik szimpatikusak) , többször volt 1éjszakás kalandom tehát jól kijövök velük de soha nem volt mellettem egy lány akivel fejlődhettem és kiegészített volna , alakíthatta volna személyiségem. Sztem ez az oka , hogy túl sok a gátlásom. Gyűlölöm ha itthon más vagyok a családom vagy a baráti társaságom előtt ellentétben egy idegen helyen. Otthonos környezetben lazább vagyok sok dolgot megmerek csinálni , beszélni, idegen környezetben meg blokk van rajtam , könnyen tudok alkalmazkodni de mégis más vagyok. Egy komolyabb ember. Ez nagyon rossz, nem tudom magamban ezt feloldani.

Kérlek írjatok tapasztalatokat , véleményt. Nagyon köszönöm :))