Te mit kezdenél egy beilleszkedészavaros emberrel?

Semmit. Ha neki így jó és ezt akarja, akkor gondolkodjon így. Mivel ezt csinálja, láthatóan nem elég rossz a helyzet. Ha elég rossz lenne, már rég változtatni akart volna.

Beilleszkedési zavara nincs, csak szimplán buta és egyoldalú a gondolkodása. Egyáltalán nem ritka. Menj fel bármelyik több ezer tagos konteós csoportba és hasonlóan primitív érveket fogsz olvasni a dolgokkal kapcsolatban.

Ha mindenképp "segítenem" kéne neki, akkor elintézném, hogy ne legyen ideje a butaságaira gondolnia. Pl. egy külföldi, kőkemény melóra elküldeném, ami után estére annyira elfáradna, hogy nem érne rá ezeken agyalni.

"...de mindig újból és újból előjön, hogy nehezen integrálódik."

Mármint nem is lehet vele másról beszélni, mert előbb-utóbb felhozza? Vagy azok hozzák fel, akik beszélnek vele? Mert nem mindegy.

A problémák, amiket felsorol egyáltalán nem lékből kapottak, de itt nem is az a kérdés, mi a probléma, hanem hogy miképpen tud viszonyulni hozzájuk.

"Hogyan tudnám elfogadtatni vele ezt a világot?"

Kezdd azzal, hogy előbb te elfogadod őt ilyennek, amilyen. :) Mert a leírás alapján mintha te nem tudnád elfogadni (ha tévedek, akkor bocsánat). Amúgy meg nem kell vele elfogadtatni. Az olyan, mint a szeresd Nagy Testvért az 1984-ben. Oké, most már szeretem, de kérdés: valóban én vagyok az, aki szereti?

"Vagy hogy legalább ne zavarja!"

Bizony, itt a kulcs. Nem a problémára kell koncentrálni hanem a megoldásra. Ha ez megvan, lehet pocsék a világ, én a saját utamat járom. Persze van sok ember, aki csak károgni akar egy sort, de a kisujját sem mozdítaná, hogy változtasson, amin van lehetősége változtatni. Mindezt azért, hogy tudjon boldogulni (vagyis magáért és nem másért). Ha csak panaszkodik, akkor ne foglalkozz vele.

"...de inkább alternatív megoldásokat használ..."

Például? Akkor ezek szerint azért tud egyet s mást. Nem kell integrálódni, ha mondjuk van Net, vannak rajta filmek, van Adblock, akkor a reklámoknak füge.

Most, hogy így leírod, egyre kevésbé értem, mi a baj vele. Ezek szerint vannak módszerei a problémák kezelésére, maga is tisztában van vele, hogy a panaszkodás frusztrálóvá tud válni, és észre is veszi magát egy ilyen helyzetben. De nem csak panaszkodik, hanem tesz is azért, hogy a zavaró körülményeket megszüntesse. Mute-olja a tévét. Hol itt a baj? Nem tetszik neki az állás. Valószínűleg nem az élete álma egy alkalmazotti meló. De azért két órát elbeszélgetett az interjún, és valószínűleg mondott is olyat, ami miatt nem akarták elengedni. Nem tud integrálódni. Vagy csak nem akar. Nem akarja követni a csordát. Ez szimpatikus. Van saját véleménye, és igyekszik aszerint élni. Vannak a csorda szélén ténfergők, akik csak nyavalyognak, és úgy tesznek, mintha már önálló útra tértek volna. Nekem már nem ilyennek tűnik ez az ember (persze édeskevés az infó). Ha jól látom, ő megy. Ha döcög is, de igyekszik eljutni egyről a kettőre. Ez nem mindig sikerül. Talán olyankor anyázik egy sort, de aztán eszmél, és megvan a képessége, hogy gyorsan lakatot tegyen a szájára.

Nyilván az zavarja leginkább, ami ellen nem tud tenni (ki ne lenne ezzel így?). Ezt megtanulhatja tudat alatt kizárni. A befelé fordulás nem mindig egyenlő a besavanyodással, sőt.

"...és itt kanyarodnék vissza az állására, azt hiszem, a szakmai sikertelensége miatt van ez az egész. Ha azt csinálhatná, amit szeret és amihez ért (mert máshoz alig), akkor nem lenne ez az egész"

Hát, ha mindenki azt csinálná, amit szeret, a Föld egy egészen más hely volna. A közösségi oldalak is állandóan ontják a motiváló idézeteket, bakancslistákat. Beszélni mindenki tud arról, hogy "valósítsd meg az álmaidat". De hányaknak sikerül? Hány tesz érte akár csak egyetlen lépést? Lehet, hogy emberednek nem sikerült, de nem is úgy tűnik, mint aki ezek után benne maradt a sárban. Tesz a boldogulása érdekében.

Az integrálás nem azt jelenti, hogy a kör alakú elemet átnyomjuk a háromszögletű lyukon, hanem azt, hogy a lyukat kitágítjuk a kör alakú elemek számára is. Ha nem megy, a körök más megoldást fognak keresni. Vagy valahogy átnyomják magukat, de akkor többé nem körök - egy kis visszakanyarodás Orwellhez.