Kezdenél / kezdtél már új életet? Hogyan csináltad?

8 kerület, 2 gyerek apa nélkül, szegénység, iskolàzatlansàg( csak 10 osztályt végeztem el(Nem vagyok cigo, az apuka meg lelépett).

Most: külföldön élek, normális életem van, férjem aki sajátjaként neveli a gyerekeket, leéretségiztem, dolgozok. Elértem amire mindenki vágyik. Egy normális élet. Mindezt ugy hogy egyik nap elegem lett mindenből, eladtam a lakásomat, bútorokat mindent.... kijöttem ide, kijöttem ide, gyerekeket óvodába irattam, elkezdtem munkát keresni. Idősotthonban találtam munkàt, itt ismertem meg a férjem. .. ne féljetek lépni, a nyomorbol elkell menni

Ha újnak nevezhető az én esetem,márpedig én annak érzem,akkor igen kezdtem már.:)

Évekig olyan szakmát tanultam,amiben dolgoztam is,amit nagyon utáltam. Aztán szülői noszogatásra olyan egyetemet is kezdtem meg,amit nem szerettem. Fél év után közöltem itthon,hogy vége.A biztosat otthagytam a bizonytalanért. Onnantól saját magam vettem a kezembe az életem. Elmentem újra érettségizni,jelentkeztem arra,amit szerettem volna 16 éves korom óta és most jelen pillanatban itt vagyok :) Nem mondom,hogy könnyű,mert kegyetlenül kell tanulni,de jól érzem magam azóta.

Amúgy sokan nem tudják ezt az "új életem". Sokan még abban a hittben vannak,hogy ott vagyok a másik suliban. Reménykedem ezután már,hogy ezt végigtudom vinni és utána ebben a szakmában helyt állok.

Életemben eddig kétszer csináltam ilyesmit, egyszer amikor elkezdtem az egyetemet. Elegem volt a gimis szorongó lúzer énemből, amibe valamikor még gyerekként bekategorizáltak, és habár már rég túlhaladtam rajta, a környezetem képtelen volt normálisan viselkedni velem. Elegem lett.

Fejjel bele az ismeretlenbe, új város, új arcok, új élet, új meló. Az eleje pocsék, fog összeszorítás, magány, bizonytalanság. Ha szerencséd van, akkor becsukott szemmel nem a kakába tenyerelsz bele, hanem tényleg valami lelkesítőt találsz. Utánnanézhetsz, de azt úgysem tudod megsaccolni, hogy milyen emberek vesznek körül, milyen lesz igazán azt élni amit választassz. Elsőre összejött, jól éreztem magam, önmagam lehettem.

Aztán hirtelen elkezdtek szétmenni a dolgok, és rájöttem hogy a szálak elszakadásával egyre kevesebb dolog köt oda igazán.

Most a második út közepén vagyok, drukkolok, hogy összejöjjön.

Igen. Berendezett lakás, jó fizetés, átlagos élet (figyelve mire költök, de azért jutott szórakozásra, utazásra).

Elindultunk a bizonytalanba, külföldre.

Eddig bejött, igaz már nincs saját lakás, de sokkal nyugodtabban élünk egy szép helyen, ugyanazon az életszínvonalon.

Amit nyertünk, az a nyelvtudás a gyerekeknek, a szép környezet, kedves és türelmes emberek, jó éghajlat.