Miert lassitjak a nok a bevasarlast?

Én szeretek bevásárolni és én egyeseknek még rosszabbnak is tűnhetek,mert nem csak egy boltban vagyok képes válogatni,hanem átmegyek még 2 helyre.

Nem tart órákig,de amúgyis szeretek sétálni,meg ezzel "edzek" (mármint a sétával) így nincs bajom vele.

7.

Bajod van vele,de nem mondod neki. Néma gyereknek az anyja se...

28.

+1

Viccesek ezek a válaszok, majd átolvasom őket, szerintem érdekes hogy ki hogyan szeret bevásárolni :)

Mondjuk maga a kérdés szerintem butaság, mert eleve egy általánosításól indul ki, ami biztosan nem lehet igaz, hiszen akkor MINDEN nőnek 2 órát kéne átlagosan vásárolnia, és NEM lehet olyan férfi, aki ne tudná elintézni a bevásárlást minimális időráfordítással.

Én alapvetően szeretek élelmiszert vásárolni, mondjuk főzni is, úgyhogy talán nem meglepő . Sok ötletem úgy lesz, hogy látom mi az akciós, és mivel nem keresek annyira jól, ennyi előrelátásra szükségem is van.

Ennek ellenére szinte mindig írok listát, utálok feleslegesen vásárolni egy cetlire mindig felírom hogy éppen mi fogyott ki és ha elég dolog összegyűlik uccu neki. Ha éppen nem ilyen "kreatív, még nem tudom mit főzök" bevásárlást tartok, összeszedem ami kell és irány a kassza, így elég gyorsan végzek. Amikor viszont van időm és kedvem nézelődni, akkor több időt töltök az áruházban, gondolkozok lehetséges ebédeken, vacsorákon, megfontolom hogy kipróbáljak egy-egy terméket (nem szeretem éveken át csak ugyanazt enni szerintem az egyoldalú táplálkozás unalmas).

Az összetevőket akkor szoktam megnézni amikor nagyok az árkülönbségek. PL. a durumtészták esetében amire lóbetűkkel rá van írva hogy egészséges meg durumtészta 5ször annyiba kerül, mint a legalsó polcon lévő, aminek a hátoldalára van írva, hogy az is durumlisztből készült.

A tojásnál nekem személyszerint nem mindegy, hogy ketreces vagy nem ketreces tartásúak a tyúkok, a húsnál, hogy mennyire friss stb.

A páromat inkább az emberek idegesítik, a hosszú sorokat mondjuk én is utálom, de ha van időnk, akkor tök szabadon korzózunk, és együtt gondolkozunk azon hogy mit ennénk.

Ha célirányosan vásárolunk, akkor meg van hogy felosztjuk hogy ki mit kap fel aztán irány a kassza.

Nyilván nem élvezheti mindenki a bevásárlást, valakinek ez egy ugyanolyan macera vagy nyűg mint más házimunka, ilyenkor mondjuk fel lehet osztani a pár tagjai között, hogy ki mikor vásárol be, mikor vásárolnak be együtt (pl. ha sok dolog van és cipelni kell), avgy kinek a feladata a bevásárlás és cserébe a másik fél mit vállal.

Én mondjuk mindent online rendelek, sokszor élelmiszert is.

Láttam már pasit vásárolni, élelmiszert boltban, olyan gyorsan átfutott mindenen, hogy otthon jajjgatot h ő nem is ezt akarta venni :D

"Láttam már pasit vásárolni, élelmiszert boltban, olyan gyorsan átfutott mindenen, hogy otthon jajjgatot h ő nem is ezt akarta venni :D"

Mármint követted haza? Ezért tart sokáig a vásárlás. Hazamész idegenekkel. :D

Erről most egy regényrészlet jutott eszembe. :D Vavyan Fable az értelmi szerző, de ide nagyon illik. :D

"Aznap estére meghívtam barátnőimet. Beta kitakarította a hédert, a szabadnapos Selwyn pedig magára

vállalta a bevásárlást. Legalább erre nem volt gondom.

Kisvártatva ott álltam a konyhában, a hatalmas asztalra zúdított árutömeg fölött, és nem értettem, mit

keres a háztartásomban nyolc csomag, nagyobbacska dedek számára forgalmazott papírpelenka, több tábla sós és húsos szalonna, harminc doboz májkrém, kilenc kövér flakon kecsöp, söröskorsóba csomagolt

mustár, letális mennyiségű kolbász és számlálhatatlan flaska piros, zöld és kék színű üdítőital. Továbbá öt kiló fehér kenyeret, extra méretű tampont, terhességi tesztet, cuclit, vízhőmérőt, negyvenötös gyógypapucsot – és még ezer hasznos holmit találtam.

Bekopogtam Thália dobozába.

– Életem! Hol a lazac? A hidegtálak? A saláták? A finom borok? A szójakenyér, a graham-bagett? A

szeletelt sajtok, a... Mit hoztál, Selwyn?!

A múzsakuckóból köhintés, majd hosszas torokreszelgetés hallatszott.

– Hát, amit felírtál a céduládra – felelt nagy sokára. – Azt hoztam. Mindent megkaptam.

– Egén, láttam, van itt minden. Szeretnék a szemedbe nézni. Előbújnál?

[...]

– Mesélj, életem!

– Tök tiszta vagyok, szavad se lehet! Elmentem a hipermarketbe, s amikor beslattyogtam a kocsival,

keresni kezdtem a bevásárlólistádat. De nem találtam sehol. A hülye cetli! Vagy itthon maradt, vagy elvesződött.

– Elvesződött? – ismételtem éllel.

[...]

– Ja persze! Szóval nem találtam a vásárlólistádat, pedig kiforgattam a nadrágzsebeimet is, mindkettőt,

és amikor egy görkoris eladókislány rám bámult, gondoltam, ráijesztek kicsit, ezért megkérdeztem, akarja-e látni az ormányomat is? Ez különben régi vicc. Na mindegy. A gyereklány azt felelte, már rakhatom

is kifelé a trombitát, majd ő jól megfújja, aztán még egy autogramot is kér a bal mellére, és imádja a filmjeimet! Ijedten azt mondtam, összetéveszt valakivel, nem én vagyok Joe Cocker! Feltettem a napszemüveget, és elosontam. Két stelázsival odébb egyszerűen elcsórtam egy elbámészkodott nő kocsijából a bevásárlólistát, ugyanis szerintem mind egyforma. S most nézd, mennyi mindenféle holmi hever az asztalon!

– Te loptál egy bevásárló-listát? – hörrentem."