Miért van, hogy a magyarok nagy része (főleg idősebbek) nem tekinti betegségnek a lelki/mentális problémákat, a pszichológusokat meg semmirekellőnek tartják?

Mivel a "normális" emberek nem tudják elképzelni, milyen "nem normálos"-nak lenni... és mivel a tünetei az ilyen betegségeknek ugyan az, mint egy flegma, nemtörődöm nyámnyiláé...

Én is csak azért tudom milyen "nem normálosnak lenni" mer deperszonalizációban szenvedek.

Szerintem erősen fejlődünk ilyen téren. De gondolom legfőképp azért, mert ennek kezelése a kommunizmus alatt nem igazán létezett, vagy nem volt kiforrott.

Ráadásul a példának felhozott depresszióra a mostanában kialakult kényelmesebb élet is ráfejelt elég erősen. Régen nem volt ilyen sok, mert pl. falun fel kellett kelni 4-kor disznóknak, marhának, tyúkoknak enni adni, meg piacra menni stb. Időben kellett boltba menni, máskülönben elfogyott a termék, és így az emberekben kialakult egy olyan mozgékony életmód, hogy nem is volt nagyon jellemző ez a betegség. Most gyakorlatilag a szobádban vagy egész nap, annyira abból sincs nagy gond, viszont ez egy idő után átbillen kicsit a céltalanság felé, ami a depresszió táptalaja.

Na meg akkoriban a cégek is mások voltak. Szüleid még 10 éveket húztak le egy adott cégnél, ma meg kvázi próbaidőre veszik fel az embereket, azt megújítgatják így olyan mintha mindig pengeélen táncolnál a munkahelyeden ami meg stresszt okoz.

Mert regen nem volt ennyi eletkeptelen rinyagep.

Lassan mar a depresszio divatbetegseg.

A pszihologus viszont nem semmirekello, csak szepen megszedi magat a sok bekepzelt betegbol... Tehat inkabb okos.

#6

Legalább ne hirdetnéd a teljes tudatlanságodat az emberi agy működéséről.

annyiban igaza van a p-ben nem hívőknek h nem egzakt tudomány, lehet csűrni csavarni a diagnózist, meg bentfekvős pszichiátrián a gyógyszereken leszámítva mindenki ugyanolyan kezelést, egyik helyen heti 2 kilót fogytam mert leszrtták h olyan szocfóbiám van h izomgörcsöt kapok közös étkezésnél és nem tudok enni, a másik helyen meg éppen nyugtatóelvonáson voltam, de ugye mindenkinek kötelező a kiscsoport, elég durva sokkokat kaptam

meg a helyzettel visszaélő személyzetet nem lehet kikerülni

A régiek még a valós, kézzel fogható betegségekkel sem mennek orvoshoz, inkább mindenféle "csodaszerekkel" próbálják otthon kúrálni magukat.

Az meg hogy nem volt ennyi rinyagép...lehet, csak mellette élvonalban voltunk az alkoholisták és öngyilkosok számában, biztos azért mert olyan boldogok voltak.

Ami gond lehet, hogy sokan igazából észre sem veszik hogy "eltérő" az állapotuk mint az átlagos, annyira beleépül az életükbe. Vagy a másik, hogy sok esetben a lelki és mentális problémáknál maga az egyén hagyj elfajulni a dolgokat és kvázi beletörődik az állapotába.

Vagy a még rosszabb, mikor a kifejezetten áthárítanak minden felelősséget a betegségükre.

Kicsit olyan, mint a "nem bírom magam rávenni a tanulásra" kérdések. Hiába vár választ a kérdező, nem lesz csodaszer, vagy csodamódszer amitől egyszer csak szorgalmas lesz. Vagy megembereli magát, vagy marad lusta.