Egy mentális beteg férfi ember szenvedése, miért nem vált ki részvétet a társadalmunkból?

A szociológia azt mondja, hogy a társadalom kiveti magából a beilleszkedni nem tudókat, a normáknak nem megfelelően viselkedőket. A mentális zavarokkal küzdők kirekesztése lényegében ugyanaz, mint a külföldiek, homoszexuálisok stb. kirekesztése. Ha nem felelsz meg a normáknak, nem kellesz, és ennyi. Természetes kiválasztódás, csak nem biológiai, hanem társadalmi szinten.

Az ilyen nők sem váltanak ki részvétet, csak könnyebben elfogadják, mert a nők a gyengék, és nem meglepő, ha gondjuk van. A férfi sztereotípiája az erő, egy sérült /beteg ember pedig ennek nem felel meg.

Szerintem kivált, ha elég egyértelműen látszik. De tisztázni kéne, hogy mi a "mentálisan beteg" és "szenvedés". Lehet, hogy az emberek nem érzékelik, hogy az illető szenved (pl. itt gyakorin feltett egy kérdést, amiben "szenved", ezért nem érzékelhető az olvasók számára a szenvedés, mert még egy filmben/könyvben is több érzelem jön át, mint így). Nekem az az érzésem, hogy azért, ha a kórházban látsz egy mentálisan beteg férfit, akkor azért némi részvétre számíthatsz, még ha nem is mindenkitől, de sokaktól.

Engem az érdekel, milyen vigaszt vár és kiktől.

Annyi ember szenved mentálisan, hogy ma már ha nem áll közel hozzánk vagy nem tudunk azonosulni vele, akkor nem vált ki belőlünk részvétet.