Szerintetek én normális vagyok kicsit bolond, vagy teljesen idióta?

na hát szóval mindig kilógtam a sorból...külsőre nem is annyira mert barna szem,haj meg olyan átlagos az alkatom is nem vagyok se gebe se túl dagadt egyedül a magasságom lehet kicsit kiábrándító mert lány létemre lettem kb olyan 180 cm körül és mivel csak 15 vagyok gondolom ez még nem is a végleges testmagasságom...na de most nem ez a lényeg...Olyan mintha nem ezen a világon élnék...kb 10 éves koromtól kezdve építgetek egy olyan fantázia világot ami csak az enyém és ahol az történik amit én szeretnék...nagyon jó az arc memóriám és gyakran az amúgy ismeretlen de mégis valahogy ismerős embereket "zárom" be ebbe a világba. Sosem voltam népszerű és néha (amíg meg nem tanultam kizárni) bántottak is a kortársaim. Mindig ebbe a kitalációba menekülök ha valami baj történik és minden este úgy alszom el, hogy a fantáziám valami újabb kalandba kever az alapján hogy mit olvastam vagy hallgattam aznap...nagyon sokat olvasok főleg ilyen fantasy regényeket és ezeken szoktam gondolkozni...teljesen ilyen elvarázsolt lény lettem valami enyhén darkos beütéssel ami csakis a gondolkodásomban nyilvánul meg...naiv vagyok és kissé gyermeteg a társas kapcsolataim pedig egyetlen emberrel vannak igazán rendben...az apámmal...tőle fogadok el tanácsokat és benne bízom a legjobban...az összes többi ember csak kisebb szerepet játszik az életemben...legalábbis azthiszem....kissé szeretethiányos vagyok így mikor a saját világomban járok mindig mellettem van a tökéletes társam,a másik felem, aki kiegészít és segít engem...sosem értettem igazán a mai világ folyását....nem értem miért ilyen hazugok és erőszakosak az emberek...nem értem miért csak azt mondják amit hallani akarunk, vagy épp miért szúrnak belénk ott ahol csak lehet...mások szerint furcsa szerintem viszont magától értetődő hogy nem csak a reál vagy humán tárgyakhoz vonzódom....hanem mindkettőhöz egy kicsit...persze való igaz hogy nálam mindig is a biológia lesz az első de nem sokkal utána ott van az angol a töri és az irodalom...ezek után minden más tárgy...és ezt sokan furcsállják...pedig ez nem az...remélem...zenélek is majdnem 9 éve és ez általában a legkönnyebb módja hogy kifejezzem az érzéseimet. másban nem igazán vagyok tehetséges talán még abban jeleskedem hogy egy embernek akármilyen kedve van képes vagyok megváltoztani akár pozitív akár negatív irányba....mindig tudtam hogy a szavaknak súlya van és eszerint alkalmaztam is őket...ezek alapján gondolom egy kettyós hippinek tűnök de persze az árnyoldalamról még nem beszéltem. Néha hisztis vagyok és olyankor nagyon idegesítő is. Régebben nem, mostmár egyre gyakrabban nincs kedvem az élethez mert kegyetlen és igazságtalan. Nem feltétlenül velem hanem a többiekkel azokkal a kis afrikai gyerekekkel akik éheznek....azokkal a szerencsétlen szülőkkel akiknek nem jön össze a gyerek...azokkal az ártatlan áldozatokkal akik csak rosszkor voltak rossz helyen...szóval ja. Ezen kívül kissé lusta vagyok és szétszórt viszont ez nem abban nyilvánul meg hogy nem tudok odafigyelni...ha nagyon muszáj akkor talán túlságosan is de odafigyelek. Mostanában nagyon szomorú is vagyok mert egyedül érzem magam és kiszolgáltatva mert túl hamar kimutatom az érzéseimet és ezért rengeteget csalódok...de ami igazán aggaszt az állapotommal kapcsolatban hogy az az álomvilág amiről az elején írtam, nos az kezd kicsit elhatalmasodni rajtam és gyakran társaságban is azon jár az eszem...néha még dolgozat írás közben is...szóval ez kicsit riasztó nekem...a másik meg hogy egyre jobban magamba fordulok van hogy egész nap alig szólok valamit...csak ülök és fura képpel bámulom a többi embert...szeretem nézni a kis sebhelyeimet vagy mikor szerzem őket látni hogy kicsordul belőlük a vér. Sosem akarnék szándékosan bántani másokat. Magammal már nem ez a helyzet...egyszer vagdostam magam kb 1 hétig de ez kizárólag kiváncsiságból történt...nem hittem el hogy fájhat úgyhogy kipróbáltam egy borotva pengével...valóban elviselhető fájdalom volt de nem akartam hogy ilyen hegek legyenek rajtam úgyhogy sürgősen abbahagytam....az egyik heg így is megmaradt valószínűleg mert az volt a legmélyebb...na mindegy nem ez a lényeg hanem hogy mostanában hacsak gondolatban is de sokkal durvább dolgokat művelek magammal és sokkal durvábban képzelem el a világot...egyre feketébb és sötétebb helynek és magamat is mindig valami ijesztő feketeségnek ábrázolom a képzeletemben...most lehet hogy ennél nagyobb őrültséget nem mondtam még de voltam már képzeletben fekete angyal sorozatgyilkos szellem meg minden természetes és természet feletti lény ami rossz...régebben mániám volt hogy állatnak képzeltem el magam...de sosem csak rossz vagyok a képzeletemben...gyakran vagyok jó is de mindig bennem van a másik...csak az arányok változnak rendre...és ez tényleg úgy hangzik hogy be kéne zárni valahová....és egy ráadás a görcsös kötődésem a természetfeletti dolgokhoz/lényekhez....tudom hogy nem léteznek és ez az egész őrültség én viszont mégis hinni akarok benne...szóval ezért kérdezném meg, hogy én tényleg ilyen őrült volnék? egy selejtes példány? vagy mi vagyok én? mert hogy normális nem azt már szinte biztosra venném....valaki segítsen légyszi mert már nem értem saját magamat meg hogy mit tegyek ezzel a sok ökörséggel ami a fejemben van...15/l Köszönöm ha valaki ezt a hosszú regénykét elolvassa és válaszol <3