Mennyire vagyok infantilis? Ez még az egészséges és viselhető kategória vagy már az ami nehezen tolerálható? Ti kitartanátok egy ilyen ember mellett mint barát, vagy társ? 25f
csak néhány példa, ha még eszembe jut majd írom.
ha nagyon boldog vagyok simán ugrándozom örömömben.
szeretek színezgetni aranyosabbnál aranyosabb színezőket, figurákat.
néha amikor megfeledkezem magamról hogy már felnőtt vagyok, engedélyt kérek pár butább dologra :D
imádom a meséket, animéket, de különösen azokat amik gyerekeknek szólnak, mert kikapcsolnak, aranyosak, kedvesek, szívhez szólóak.
szeretem a plüssöket, egyéb játékokat, szeretek legózni.
szeretek felmászni dolgokra, járdaszegél, minden ilyesmi, lógni helyekről, mert FUN.
múltkor amikor megkaptam a várva várt színezős újságomat ugráltam örömömben és kb 5 percig mondogattam az újság nevét, hogy. Van újságom van újságom, van újságom...
imádok énekelni, szeretek gitározni és néha teljesen beleélem magam egy egy darabba és úgy énekelek- abszolút hallásom van, nem vagyok hamis, 2 oktáv és kis kvint normál hangon amit ki tudok énekelni, 3 oktáv fejhanggal. énektanárok mondták hogy kezdeni kéne valamit a hangommal, de a szorongásom miatt nem nagyon merek mások előtt énekelni...
nos, ezeket félre értés ne essék, de nyilvánosan igyekszem visszafogni, de néha azt veszem észre hogy nem figyelek és fent egyensúlyozom egy hülye járdaszegélyen és néznek :D
nincs barátnőm sosem volt kapcsolatom és megmondom őszintén abban sem vagyok biztos hogy a lányokat szeretem, de annyira az egész nem érdekel, a szex pl nem hiányzik, csak néha magányosnak érzem magam.
25f
Most divat a felnőtt színező :) Szóval ezzel nem vagy egyedül.
Néha én is felmászom valamire, leugrok, beleugrok egy pocsolyába . . . szerintem ezeket nem lehet kinőni :) Persze nem így járok-kelek az utcán, de néha elfog a vágy.
Plüssöm már csak 2 van, de azok szerintem örökre megmaradnak.
A gyerekesség nem ezen múlik. Éled-e normálisan az életed, van-e munkád, tanulsz-e, önellátó vagy-e, tudsz magadnak kaját csinálni? Ilyesmik.
"Tanulsz, dolgozol, önálló vagy (vagy leszel belátható időn belül), el tudod intézni a dolgaid, meg tudod a főzni a vacsorád, ki tudod mosni a koszos gatyád, tisztán tartod a saját lakóhelyed, elmosogatsz, stb? Ha igen, akkor tök mindegy hogy ugrálsz-e örömödben egy újság miatt. Ha nem, és valami pótanyuciságot vársz el másoktól, akkor van a baj."
ez mind megy már most. saját magam tartom el magam és egyedül lakom.
:D Én hasonló vagyok. Bár animéket nem nézek, de a meséket szeretem.
Gyűjtöm a denevér plüssöket és az őslény figurákat. Van olyan nap, hogy alig várom, hogy hazaérjek és játsszak velük, néha narrálással azt is alámondom, mi történik éppen (természetfilmhez hasonlóan). Egyébként azt vettem észre, más fiatal felnőttek is még mindig szeretnek játékokkal játszani. (Több ilyen youtube csatornát is találtam.) Mindig örülök, ha látom, hogy nem vagyok egyedül. :)
Nem tudom, miért alakult így. 12 éves koromban kaptam először számítógépet, így nem nagyon nőttem hozzá. Jobban preferáltam a valódi játékokat, a virtuálisakkal szemben. Most sem vagyok túl nagy kocka, de minden más barátom az, szóval próbálok alkalmazkodni.
Apám mondjuk már gyerekkoromban sem tolerálta soha a játékokat, mert neki minden túl gyerekes. De anyám elfogadja, hogy iylen maradtam.
Szerintem mindennek a lényege a kompromisszum. Többnyire nekem kell áldozatot hozni, de már nem érdekel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!