Csúnya lányok! Ti lelkileg, hogyan vagytok képesek elviselni a gyönyörű, karcsú lányokat körülvevő miliőt?

Szia

Hát ez egy érdekes kérdés.Én egy kifejezetten csúnya lány vagyok (esküszöm mint egy gnóm) és ha meglátok egy szép lányt az általában nem esik jól.Már az önbizalmam a béka feneke alatt keresendő és minden alkalommal mikor meglátok egy "tökéletes" lányt elmegy a kedvem az élettől is..Régen sírtam.Mostmár elfogadtam,hogy csúnya vagyok.

a szépség relatív pls.

itt bukott a kérdés.

Szia!

Ha megengeded, az elejétől őszinte leszek.

A kérdésed számomra borzasztó unalmas, de éppilyen lesz a válaszom is. Egyszerűen ez a téma, számomra érdektelen.

Mesélek magamról.

Képzelj el, egy nagyon szép lányt (ez lennék én), aki éveken keresztül azt hitte magáról, hogy nem olyan szép (amíg meg nem mondta neki valaki olyan, akinek elhitte; illetve most már tudom, hogy az voltam, de hosszú évek múltán csak). Szép, vékony, megvolt, pipa.

Nem csúnyultam annyira meg, de felszedtem jócskán. Én vagyok az a lány, aki nem fér bele a kategóriába, mert még így is formás vagyok és hamvas arcom van, időnek dacára. És?

Nem érdekel...

Mert az első barátom hiába volt szép, mégis megerőszakolt (a szépség és a naivság átka), én meg annyira ki voltam ütve, hogy jártam vele (nyilván egy rendkívüli mértékű defekt kellett ehhez is).

Gyerekként is szép voltam, és próbáltak igen molesztálni.

Most már ezt is le tudom írni.

Most elmúlt pár év azóta...

Ha szép vagy, mit sem érsz. Csak egy eszköz vagy. De megélem ugyanezt, mert most bizonyos körökben már "csúnyának" számítok.

Hogy zavarnak-e a piszkafa-modell lányok?

Nem tudom...

Állandóan az jut az eszembe, hogy a külső egy dolog, de belülről nem tud annyi mindent vagy nem úgy, mint én. Nálam az etika egy mérce, régen is az volt (szép koromban) és most is. Nem tudom magam csúnyának látni, pedig kaptam már hideget meleget, de épp tegnap volt, hogy egy pasi felkiáltott az alakom láttán, mert tetszett neki. Pedig nagyon átlagos ruhában is voltam, és a párom mesélte, mert én észre se vettem.

Sokfélék az emberek, és nem óhajtok az állandóan változó gondolataiknak megfelelni.

Ha meglátok egy szép lányt, akkor nem érdekel a szépsége, csak az, hogy mi van a lelkében. Hogy érett-e, hogy szeret-e, hogy másokkal hogyan viszonyul...

Aztán megnézem, mert néztem már, hogyan tesz így szert üres előnyökre. Egy ideig, amíg az érdekek úgy kívánják.

Köszönöm, de nem kérek ebből. Ne akarjon senki velem azért barátkozni, vagy járni, mert megfelelő a dekoltázsom vagy a derékbőségem. Hideg kiráz amúgy is a társadalomtól.

Nyilván, hívtak már meg ingyen étteremben és nem, nem a kísérőm, mert egyedül voltam. De azt is megkaptam már, hogy bálna vagyok, csak mert nem voltam negyven kiló.

Csaltak már meg rengő hájú csajjal, mert belőlem sokáig hiányzott úgymond a harmónia, egy bizonyos pasi kapcsán.

Élje a hedonista életét.

Én, megtanultam, hogy a középpontban lenni veszéllyel jár.

Örülök, hogy meghúzhatom magam.

Hiába voltam szép, aki tetszett nekem, ugyanaz volt akinek én is tetszettem, elmenekült mert már túl sok voltam neki. Sokra megy vele az ember.

Aki fel tudna nőni hozzám, az az etikai párom, mert én az igazságért élek. Zenei vagyok, meg kíméletlenül őszinte, és nem teszem magam tönkre hazugsággal.

Legalábbis próbálok így élni, mert így az élet is kinyílik.

Azok a lányok, kevésszer hatnak meg, mert nem érzem, hogy döntetnék a lírai-zenei-etikai csúcsokat.

Egyébként is, el vagyok foglalva a saját lelki életemmel.

De visszatérve: Úszott már el pasi, mert csúnyának érezvén magam, nem mertem lépni.

Azóta is bánom.

Elég részletes voltam? Ja és igen, karrierben előny a szépség, hátránya torz helyzeteket teremt.

Én örülök, hogy vannak szép nők, jót tesznek a szépérzékemnek :D Sosem éreztem magam rosszul amiatt, hogy nem vagyok szép, ennek megvannak az előnyei, nem akarnak velem kikezdeni annyian (volt azért próbálkozó, olyan ronda azért nem vagyok, amúgy mindig túlsúlyos voltam, sosem sminkeltem és nem öltözködtem nőiesen sem :) ehhez köze nincs a kinézetemnek, nekem így tetszik) s ha megöregszem, esztétikailag nem vesztek sokat, inkább karakteresebb lesz az arcom :D Szerencsére a családi gének jók, az öregek sem robbannak le nálunk s lassan is öregszenek ;) Ez nekem többet ér, mint a szépség. Persze, néha gondolok rá, hogy jó lenne, de még jobb lenne egy csomó pénz vagy tengerparti lakhely, hegyekkel :D

Az önbizalmamnak konkrétan semmi köze a kinézetemhez, legalábbis így, hogy épkézláb vagyok. Torzként már más lenne.

Azt pedig nem hiszem, hogy a szép lányok élete csupa csillogás lenne, ez nem így van.

S még én is lehetek csinosabb. Most épp szálkásítok, de majd lesz tömegelés is :) Öregkoromra szerintem egész jól fogok állni a korosztályomban, bár az egészség és erő jobban érdekel, de az esztétika se kutya. De a saját véleményem érdekel, nem másoké. Jó dolog kifejezetten önösnek lenni :D

Úgy oldom meg, hogy nem nagyon járok fészf☺sra, se instasz@rra, se semmilyen hasonló oldalra.

Egyes TV-csatornák is tele vannak ezekkel a műnőkkel, akik egy prokarióta értelmi szintjén állnak. (Ha nem, ezt tettetik.)

Teszem hozzá, én nem gyakran szoktam TV-t nézni, hanem az édesanyám szokott.

Inkább tanulok, vagy a hobbijaimmal foglalkozom. Valószínű, hogy nem leszek ettől sikeresebb... Ahhoz nem vagyok elég tehetséges. (Remélem, hogy egy átlagos életszínvonal azért összejön.)

A lényeg, hogy remekül érzem magam, mikor ezeket csinálom.

Mondjuk úgy, hogy ilyen okoskodásokat figyelmen kívül hagyok, amikor a bölcs fiúka nagy leereszkedően közli, hogy a nőknek a legfontosabb a szépség. (Kéne ismerkedned nőkkel.)

Őszintén? Semmiben nem befolyásolja az életemet, hogy mások hogy néznek ki benne. Valaki másnak a létezése miatt nem fogok bőgni, mint az első, komolyan, hogy gondolkodhat valaki így.

Mindig modell kinézetű legjobb barátnőim voltak, soha nem éreztették velem, hogy nem vagyok szép, és soha nem is éreztem csúnyának magam mellettük. (Várjunk csak, az élet nem egy Gossip Girl rész???) Elkísértem őket meghallgatásokra, izgultam értük, támogattam őket. Ahogy ők is engem.

Azt meg erősen kétlem, hogy aki szép, annak gondoktól mentes az élete. Sőt, még önbizalmuk sem feltétlenül van.

Ez az egesz NEM SZEPSEG fuggo, hanem szemelyiseg....:) szoval na... sok buszke okos onbizalomteli csunyacska van, es sok bizonytalan csini..es forditva is.

Neveles kerdese IS.

Elv kerdese IS. Es igy tovabb...

A szemelyiseet nem(csak ) a kulso hatarozza meg, kiveve a primitiv plaza pitsáknál nulla tudással!!!:)