Az már nem Férfi, női szemmel nézve, ha lelkileg egy kicsit is meginog?

Én eleve messze elkerülöm azokat a "nőket", akik szerint a férfiasság az érzéketlenségben kell, hogy megmutatkozzon.

Ez kb analóg azzal, ha egy férfi nem tekinti nőnek azt, aki nem egész nap a konyhában sertepertél, sőt, netán még önálló gondolatai, vágyai, elképzelései is vannak.

Férfiként viselkedni nem azt jelenti, hogy tilos kimutatni az érzelmeinket. Egy ép kapcsolatban mind a férfi, mind a nő emberként viselkedhet, akinek lehetnek érzései, problémái.

Ez meg miféle baromság?

Ez a véleményem is...

Ezt leginkább az olyan "nők" állítják, akik imponálónak tartják azt, ha megalázzák, semmibe veszik őket, és sajnos meglepően sok ilyen van.

Aztán ezek majd úgy a 30-as éveik felé rájönnek (sokuk még ott sem sajnos), hogy egy bunkó, érzéketlen "tenyészbikából" se jó apa se jó férj nem lesz, így már nem nézik le az érzelmes, és normális férfiakat.

A férfiak is emberek, nekik is vannak érzelmeik, én is szoktam sírni, ha kell, és fiú vagyok. Szerintem inkább szánalmas és elszomorító, amikor sok fiú/férfi visszatartja és elfojtja az érzelmeit, mert félnek, hogy a barátnőjük mit mond. Az ilyen lányok/nők szánalmasak és undorítóak.

Normális ember inkább kerüli az ilyeneket.

Mellesleg ez is lehetne egy pszichológiai betegség, mert szerintem nem normális, hogy valaki ilyen szinten igényli a megaláztatást, meg azt, hogy egy dugható rongyként kezeljék. Az iszlám államhoz is csatlakoztak európai nők, annak ellenére, hogy tudták nagyon jól, mi vár rájuk, hogy egy lukkal felszerelt cigaretta értékű rongyként fognak bánni velük, mégis kimentek, mert imponált nekik a megalázott szerep.