Miért nehezebb introvertált személyiségnek lenni?

A 6-ossal értek egyet, de nagyon.

Én nekem gyakran fut át az agyamon az, hogy ez az egész extrovertált, introvertált dolog egy marhaság.

Egyszerűen arról van szó, hogy ha olyan emberek vesznek körbe, akikkel nincs összhang, közös téma, akkor nyilvánvalóan nem leszel valami bőbeszédű.

Tisztában vagyok azzal, hogy a pszichológia tudománya komolyan foglalkozik a jelenséggel, de én ezt soha nem bonyolítottam agyon. Szerintem ez egy nagyon közegfüggő dolog.

Én is zárkózott típus vagyok, de (már) nem érzem tehernek. Régebben sok gondom volt ennek elfogadásával de miután beláttam, hogy sokkal kényelmetlenebbül érezném magam sok ember társaságában megjátszva ezzel magamat, megnyugodtam.

Nincsen sok barátom, de az 1-2 igazi és azt hiszem ez a lényeg.

Most komolyan azért akarsz megváltozni, hogy te legyél a suli királynője és mindenki a te barátod/barátnőd akarjon lenni? Hidd el, nem olyan jó az. Aki rengeteg emberrel jóban van, annak csak ritka esetekben vannak igaz barátai. Amikor bulizni kell, akkor mindenki vele akar lenni, de amikor arról van szó, hogy szüksége van valakire, aki meghallgatja a problémáit, azonnal hátat fordítanak ezek a barátok, mert csak addig vagy jó, amíg bulizni kellesz.

Szerintem egy introvertált embernek megvan az az előnye, hogy csak olyan embereket enged magához közel, akiben maradéktalanul megbízik és ebből kifolyólag kevés barátja van, de ezek igaz barátok. Egy extrovertált ember viszont szívesen beszélget bárkivel, ezért sokkal könnyebben alakít ki sok, felszínes kapcsolatot, de sokkal nehezebben teremt valódi, életre szóló barátságokat. Pont azért, mert a bőség zavarától nem tudja kiválasztani a megfelelő legjobb barátokat (persze akad olyan, akinek sikerül, de ez tényleg csak szerencsén múlik).