Az emberek miért vélik az introvertáltságot negatívumnak vagy negatív tulajdonságnak?
Tulajdonképpen én is introvertált vagyok, és azt vettem észre, hogy az extrovertált emberek ezt negatívumként kezelik. Szóval valahogy mindig "lenézik" az introvertáltakat, olyan mintha különcként kezelnék őket. Például egy személyleírásnál vagy jellemzésnél is azt helyezik előtérbe, hogy például valaki csendes és visszahúzódó. Ha valaki egy extrovertált személyről beszél, valahogy sohasem azzal kezdi, hogy az a valaki egy kimondottan barátkozó, kifele forduló típus, hanem csak mellékesen említi meg.
Valahogy olyan, mintha az extrovertáltak próbálnák az ellenkező típusú embereket is extrovertálttá alakítani. Fordított esetben ez nem jellemző.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy ezt csak én látom így?
Abszolút igazad van.
Sajnos a médiában, meg az iskolában azt verik a fejekbe, hogy legyél extrovertált, mert az jó. (persze nem ezekkel a szavakkal)
Én is így láttam a dolgot. Én elég sokáig csak extrovertált barátokkal, osztálytársakkal voltam körülvéve, és mindig úgy éreztem, hogy negatívumnak veszik. Én úgy láttam, hogy nem értik meg, mondjuk az igényt az egyedüllétre, azt, hogy szeret az ember csendben lenni, vagy esetleg visszahúzódóbb félénkebb (ez utóbbi nem kimondottan introvertált tulajdonság, de elég jellemző). Aztán meg jól meglepődnek, ha két introvertált "egymásra talál" és jót elbeszélgetnek. :D
Viszont abban igazat adok az előző válaszolóknak, hogy a legjobb módszer a "lesz*rás".
Én is befelé forduló típus vagyok és teljesen igazad van!!
18L
Lesz.rás, nem lesz.rás a konklúzió ugyanaz. Az ember az egy szociális lény. Épp ezért az ideális, normális felállás az, hogy az ember kijön a társaival és minden ami ezzel szembe megy genetikailag kódolva van negatívumként.
Ha csak visszavezetjük a dolgot az állatvilágra. Amelyik egyed "extrovertált" az a csordával marad így nagyobb az esélye a túlélésre, amelyik nem jön ki a társaival, leválasztódik, egyedül marad és meghal.
Nálunk ugyanez a helyzet, csak nem csorda hanem társadalom, és jó esetben egy introvertált ember nem hal meg csak azért mert egyedül van.
Épp ezért érezzük negatívumnak ezt.
Persze ne érts félre tudom milyen az amikor egyszerűen nem tudsz kijönne az emberekkel. Régebben nagyon introvertált voltam, mostmár egészen beilleszkedtem de még így is nagyon jól esnek az egyedüllét percei amikor végre csönd és nyugalom van körülöttem.
Szerintem van egy aranyközépút, és mindenkinek erre kellene törekednie. Beintegrálódva a társadalomba de mégse nyitott könyv az embereknek az életed. Ez kellene..
Szerintem..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!