Utálom a gyerekeket?!

# 20 - Mert ha van gyereked, biztos rád nyitja az ajtót, függetlenül attól, hogyan bántál vele?... Jaj, de naiv vagy... Én is ritkán nyitom rá az ajtót a nagyanyámra, mert semmi és senki nem jó neki. Hát nekem nem hiányzik, hogy valaki állandóan azt mondja, hogy én mennyire szerencsétlen és rossz vagyok a szemében, az általa imádott más emberek gyerekeihez és unokáihoz képest (nem felejtettem el a gyerekkori vesszőzést meg nadrágszíjazást sem, amit kaptam tőle...). Telefonon néha beszélünk, nekem az elég belőle.

Én sem szeretem őket (41/N)

Én sem bírom elviselni őket, sem családi összejöveteleken, amikor kötelező jelleggel körbe kell ugrálni őket, hogy "milyen cukik", sem a teljesen idegen purdékat, amikor vonyítanak a bevásárlóközpontokban például. Amikor már nagyobbak, és lehet velük hülyülni, akkor már semmi baj nincs velük, a tizenéves unokatesóimmal is nagyon jól elvagyok, de ezzel a nagyon apró korosztállyal nem tudok mit kezdeni, és inkább irritálnak, minthogy "cukinak" tartanám őket, ez van, nem is tervezek gyereket. 25/F

Én a csecsemőktől viszolygok a legjobban. Nem utálom őket, egyszerűen ledermedek, ha látok egyet. A kisgyerekektől meg tartok, tudom, nevetséges.

Nem csak Te vagy vele én is. Egyszerűen felmegy a pumpa ha a buszon ül mindenki csendben,ezekeg elkezdenek vonyítani,mint egy szopós malac. Inteligens az ember. Lásztik... Ha egy 2 hetes kutyának azt mondod,hogy nyugi akkor 80%ban megnyugszik. Egy gyerekeg annál jobban vonyít...

Nagyon idegesítőek, ès visszataszítóak a kölykök.