Ti mit szoktatok csinálni amikor senkinek érzitek magatokat (látva mások sikerét és úgy érzitek le vagytok maradva, nem vagytok eléggé jók)?

Nem jut eszedbe,hogy egyszer te is ott leszel,hogy egyszer a te életed is lehet rendben.Ez teljesen normális dolog,én is ezt érzem,bár én még eggyel előtted vagyok.Szóval már alapból te is többre mentél,mint én,és az sem jut eszedbe,hogy valaki meg még tulajdonképpen ott sem tart,mint te!

És nekem sem jut eszembe,hogy valaki most ballagott,és most kezdi még csak a középiskolát!

Ez az emberi természet.Saját magunkat látjuk mindig lemaradva,persze ezzel nincs mindenki így.De inkább lássam magam elmaradva,minthogy elszálljon az eszem!

egész konkrétan ilyenkor lefekszem aludni

különben csak beleforgatnám magam ebbe a kérdésbe és kiakadnék..

Alszom egyet, és mikor felébredek, csinálom tovább a dolgom. És még arra gondolok, hogy 100 év múlva mind halottak leszünk és tök mindegy lesz.

Sajnos ez a szorongás olyan társadalmi elvárásokból adódnak, ami ellen nem lehet nagyon mit tenni, max. ha kivonulsz a társadalomból vagy ha már eljutottál odáig, hogy csak simán lesz.rod, ahogy az előttem írók teszik.

Valaki ezt könnyebben viseli, valaki nem. Én nem.

Te miért ne érhetnél el sikereket ? Miért ne lehetne olyan életed amilyet szeretnél, amilyenről álmodsz ? A sikeres, gazdag emberek tudták előre, hogy sikeresek lesznek ? Vagy, hogy hogyan lesznek sikeresek , meg hogy mikor ? Nem.

Ne légy pesszimista ! Ne arra gondolj, hogy még nem vagy ott. Majd ott leszel :) Elérhetsz bármit, amit szeretnél!! :)

A realista gondolkodás a legkitaposottabb út a középszerűséghez.

Szép napot mindenkinek :)

https://www.youtube.com/watch?v=4RiQx4Qzrvs&feature=kp&nored..

Micsoda közhelyek olvashatóak itt. Persze a közhelyekben van a legnagyobb igazság. Csak kicsit olyanok, mint a lerágott csont: ezerszer "rágtuk már", azaz, ezerszer hallottuk már. Hangzatosak, de arra sem elegek, hogy kitöröljük vele a seg.günket.

Ha egyetemi vizsgáiddal vannak gondok, nézz mélyen magadba: megtettél-e minden tőled telhetőt, hogy sikerüljenek? Ne kifogásokat keress, hogy "jaj, nem értem", meg "nem érdekel" meg "tölteléktárgy" vagy a klasszikus "köcsög a tanár". Nem tanultál annyit, hogy egy kettessel átcsússz, ez a helyzet.

Téged sem az zavar, hogy aki tanult, az sikereket ér el. Nem tőlük sajnálod a sikereket. Világosan leírtad. Ami zavar Téged, az az, hogy azok is előrébb vannak, előrébb jutnak, akik még Tőled is kevesebb energiát fektettek be. Erre meg csak utaltál. Rájuk haragszol és magadra. Rájuk azért, mert malacuk volt, magadra azért, mert nem tanultál eleget. Egyébként jellemző módon azok, akiknek szerencséjük volt, vizsga előtt hangoztatják, hogy "á, nem tudok semmit", aztán amikor pont azokat kérik vissza, amiket nagyjából tudnak, és elérnek egy kettest vagy egy hármast, néha még jobb jegyet is... rögtön úgy viselkednek, mint egy sz@rdarab, akit feltesznek a spajzban a polcra és ettől egyből lekvárnak képzeli magát... Mindig ez van. Szóval, akik meg pofátlanul kipuskázták rájuk is haragszol és magadra is, mert meg merték tenni, magadra azért, mert gyáva voltál ehhez és nem tanultál eleget.

Az élet igazságtalan. Erre már rájöttél biztos, de szokj hozzá, mert még ezt nem tetted meg. Akik szerencsével illetve pofátlansággal jutnak előrébb egyetemen, később nagyon megfogják szívni. Később. Nem tudni mikor, de majd eljön az az idő, amikor meglesz a böjtje a puskázásoknak, a szerencséknek. A szerencséknek kisebb, a puskázásnak nagyobb böjtje van. Nem igazán hiszek az ezoterikus dolgokban, de az életben mindenki annyit kap vissza, amennyit belefektetett. Te nem fektettél bele semmit, nem kaptál semmit. Más aki szintén nem fektetett bele semmit, mégis kapott valamit. Csakhogy ez nem így működik. Az életnek tartoznak, az élet majd elvesz tőlük valamit, hogy kiegyenlítse a számlát. Elképzelhető, hogy a munkaerőpiacon sorozatos kudarcok fogják érni: hónapokig munkanélküli lesz, mert hiába a szép eredmény, az interjúkon kiütközik majd a hozzá nem értése. Vagy 3 hónapig próbaidőzik majd mindig, és nem felel meg a támasztott követelményeknek, mehet megint munkanélkülinek. Vagy hiába a diploma, nem azzal fog elhelyezkedni.

Szóval, tessék magad megemberelni! Ha van még vizsgád, tedd oda magad! Kérj segítséget, ha valami túlment az erődön! Ne azon filozofálj, hogy miért nem vagy ott, mint a többiek. Az butaság, hogy azért, mert vannak, akik később meg akik hamarabb kezdték. Az első válaszoló valami ilyet írt lényegében. Akkor én sírhatnék, miért nem vagyok nyugdíjas, én nyugdíjas akarok lenni, de jó basszus a nyugdíjasoknak! Egész nap azt csinálnak, amit akarnak, ledolgoztak minimum 40 évet, nem kell már dolgozniuk. Nem akkor születtem, mint ők, nem lehetek még nyugdíjas évtizedekig. A korosztályodban belüli egyenlőtlenség zavar. Valaki többre viszi, valaki nem. És aki többre viszi, nem biztos, hogy jogosan viszi többre. Aki nem viszi többre, szinte 100%-ig saját maga miatt nem veszi többre. A kulcsszó: mert nem is akarja. Ha akarná, letenné a seg.gét és megtanulná a dolgokat. Vagy vállalva a kockázatot, kipuskázná. De ha nem teszel semmit érte, ne nyavalyogj amiatt, hogy miért vannak mások előrébb, mint Te.

Bocsi, hogy túl kemény szavakat használtam. Nem pátyolgatásra van szükséged. Ki akartalak zökkenteni ebből a helyzetből, felrázni, hogy magadhoz térj. Nem személyeskedni akartam. Egyébként magamra ismertem a kérdésedben. Én is ezt csináltam. Aztán amikor elhatároztam, hogy már csak dacból is elvégzem az egyetemet, akkor is, ha utálom, nem érdekel egy-egy tárgy és a szakirányom szempontjából is felesleges teljesen, mert nem fogok azzal foglalkozni. Jönni kezdtek a sikerélmények. Párszor így is buktam. De akkor magammal voltam elfoglalva, hogy biztos azért, mert nem tanultam eleget. És ilyenkor ugyan sz@rul éreztem magamat, mert ugye belefektettem sok-sok energiát hiába, de az önsajnáltatás mindig csak az akaraterőmet erősítette egy idő után. Akartam. Te nem akarod még. Csak szeretnéd. Különbség. Szeretni azt akar az ember, amiről tudja, hogy elérhetetlen. Tessék-lássék módján tesz érte valamit, aztán mártírkodhat, ha nem jött össze. Akarni azt tudja az ember, ami kézzel fogható közelségben van. Elérheti. Szeretnéd elérni... működhet ez is, de sokszor kell akkor szeretni, hogy sikerüljön. Akarni csak egyszer, max kétszer kell. Sokkal több belefektetett munkát is igényel az akarás. De ettől hatékonyabb is. Akarni kell, ennyi a lényeg. Nem lesz könnyű, főleg, hogy eltunyultál már. Fájni fog, szenvedni fogsz közben. De ne merd feladni közben. Belül a fejedben ne hallgass azokra a hangokra, hogy "minek" meg "úgy sem". Csak csináld tovább. Egy idő után elhallgatnak.

Ezt meg nézd meg, amikor vizsgára készülsz. A kép lényegtelen. A hang a fontos. Csukd a be szemed és hallgasd.

http://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58