Miért útálja magát mindenki?

Az idősebbek elégedettek, hogy megérhették a nyugdíjas kort, van egy fix rendszeres jövedelmük.

A mai középkorúak, én is úgy érzem, hogy a rendszerváltás rendesen felborított dolgokat. Régen voltak gyárak, üzemek, vállalati üdülők. Most is van külföldi tulajdonosú gyár, de 3 hónapig foglalkoztatják az embert, vagy 80 ezerért 3 műszakozik. Minden bizonytalan és kilátástalan, semmire nem lehet alapozni. A közmunka sem megoldás, mert miért mosolyogjon az ember, ha pl tudja, hogy csak 3-6 hónapos munkaszerződése van és utána ismét munkanélküli. A munkaügyi kp. sem foglalkozik semmivel, jóformán csak listázzák az embereket. Egyik ismerősömnek 138 nap hiányzik a nyugdíjhoz. Őt már senki nem fogja felvenni, közmunkára meg a kora miatt nem közvetíthető.

Van egy értelmes gimnazista gyermekem, de nem tudom továbbtaníttatni, mert nincs miből. Ha az én helyzetem kilátástalan, vele mi lesz?!

Egyre később alapítanak a fiatalok is családot stb.

A bizonytalanság, ami legjobban elkeseríti az embert, de még lehetne sorolni.

Jó annak, aki csak pl a mellmérete miatt aggódik.

Én 19 évesen tök jól érzem magam annak ellenére, hogy nem éltem luxusba, a családi életem nulla és megbízható barátaim sincsenek ráadásul a barátnőm is megcsalt. És alkoholista se vagyok, nem élek kábítószeren és a tanulmányaim se a legeredményesebbek, de ennek ellenére jól élek és a jövőmre koncentrálok, ahol pénztől függetlenül szeretnék élni a természetbe stressz nélkül.

Ettől függetlenül, ha utcán találkoznánk az én szemembe se látnád meg a boldogságot viszont belsőleg lelkileg totál rendben vagyok. Csak nem szoktam idétlenül mosolyogni másoknak, mert egyszerűen hidegen hagynak a mai emberek. Amúgy is ki akar ilyen embereknek megfelelni? Az emberek semmibe vesznek, de ha értékelnének is, akkor se érdekelnének a véleményük.

[link]

Csakhogy ne menjek olyan messzire.

A középkorban utálhatták a legjobban az emberek az életüket. Én is ismerek idősebbeket, akik most állnak a nyugdíjkorhatár előtt. Ők nem mosolyognak...