Mit tegyek ha nem találom a helyem a világban, és túl racionálisan, komfortosan, "autistán" fogom fel?
Nem vagyok persze autista, sem aspergeres.
Kényelmes vagyok, mondhatni lusta, és mindenben a legkönnyebbet és a hasznot keresem(de nem igazságtalanul és túlkapóan), egykekén anyagilag (lakhatásilag) megalapozott független tudok lenni, a munkám biztiőr, egésznap semmit nem csinálok, szeretek enni és szeretem a komfortot, szereten mindent koppra kiszámolni, és a magam rendszere szerint haladni, szeretem az asmr-t és a videojátékokat, és a csendet, érdekel a világ de csak távolról, zavarnak az emberek, énközpontú vagyok, zavar ha nem értenek egyet velem, nem vagyok gondoskodó, és megriadok a felelősségtől, nincs bakancslistám és nem vagyok nagyravágyó, ezért inkább helyben maradok mint több erőbefektetésért valamit csináljak, az embereket sokszor sajnálom, de úgyérzem a világ rossz irányba halad és semmit nem tudok tenni érte, a képességeim nem kiemelkedőek, maximum jók, nem szeretem ha számonkérnek, és felelni sem szeretek senkinek semmiért, a szex és a nők érdekelnek, de nem akarok gyereket és elköteleződni, az élet értelmét folyamatosan keresem, és a vallásban meg is találtam, de nem bírnék sem pap, sem lelkész lenni, mert nem merek előadni, és túl nagy felelősség lenne számomra..Mit tegyek?Vegetáljak tovább, és legyek el mindenkitől távol ahogyan eddig, barátok és egy kiegyensúlyozott kistagú családdal, amilyen az enyém?





Találj ki magadnak egy karaktert ki akarsz lenni es pozicionald magad arra. Vagy rakj ossze egy életet tulajdonságokat amiket szeretnél es aprankent vedd magadra.
Csak önkeresés az egész.





Amit magadról írsz, értem. De nem vágom, miért is kellene neked tenned akármit is?
Ha jó így neked, mi cél irányában változtatnál mégis?
Ha nem jó neked így, mely cél éri meg neked, ami irányában változtatnál?
Ezeket nem írtad le fent.





Először szeretném megosztani az első benyomásomat: túldrámázod. Gyakori vonás, hogy az emberek a személyiségvonásaikat megfejthetetlen anomáliaként prezentálják, mert ettől különlegesnek tűnnek. Pl hallottam már embert percekig arról beszélni, hogy ő képtelen meginni a szénsavmentes vizet.
Az élethelyzeted tökéletesen átlagos: minden eddigi ambíciódat megvalósítottad, és most nem tudod merre tovább. Unatkozol, jó lenne valami cél, valami haladás, de mivel végső soron amúgy mindened megvan, így nincs miért.
Férfiaknál tipikusan a család megérkezésével szokott ez nagyot változni.
4#
Egyetértek, de én határozottan nem tartom magam kiemelkedőnek, vagy különlegesnek (ezt írtam is), csupán nemigen vannak barátaim, a családom elfogult, ezért gondoltam valahol valakiktől (akik nem szakemberek), megkérdezem hogy mit gondolnak, hátha kapok valami tippet.





"határozottan nem tartom magam kiemelkedőnek, vagy különlegesnek"
Ok, bocs, én sem úgy értettem, hogy ezt mondtad volna. Úgy értettem, hogy az egyszerű céltalan állóvíz állapotot úgy írtad le, hogy túlságosan, szinte autisztikusan racionális vagy.
Ez egy állapot, amit langyos víznek hív a köznyelv. Igaz, hogy van melegebb, de ha egyszer ebben is jól érzed magad, akkor minek változtass? És ez amúgy tényleg tök racionális.
A kérdés, hogy ha jól érzed magad, akkor mi a baj? Mi az oka a kérdésnek?
Néhény lehetőség:
Nem szokás ennyivel "beérni", és bizonytalan vagy, nem-e benned van a hiba - vagy hogy később megbánod.
Neked tök oké a biztonsági őr munka, de nem akarsz a társadalom szemében "csak egy biztonsági őr" lenni.
Nem elégít ki a munka, unatkozol, lustulsz, és megy le az önbecsülésed.
Ez három teljesen különböző probléma. Magadra ismersz valamelyikből?





Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!