Miért számít zsugoriságnak a pénzügyi racionalitás?

Nem akarok most minden élethelyzetre kitérni, mindenkinek mást jelent a boldogság és a kiteljesedés, az abszolút szuper élet.

Véleményem szerint az embereknek fejenként a legalapabb alap 1 millió euró körüli összeg. Nem él nagy lábon tőle, de ez már egy olyan összeg, ami megfelelően befektetve önmagában képes biztosítani egy olyan alapot, hogy

- lakhatási költségek a Föld mondjuk 70-80%-án. San Francisco, Dubaj és hasonlók kilőve persze.

- Közlekedés, ami legtöbbször lehet tömeg, néha 1-1 taxi belefér, vagy ha valakinek az a mániája, akkor kocsi, nem a legújabb, de nem is a legrosszabb, ami szétesik alatta és annak minden járulékos költsége. Nem csak a benzin.

- Táplálkozás, ami nem korlátozódik rizsre meg májkrémre meg zsemlére, az is akciósan.

És nem csak kiragadott időszakokban, mikor éppen jól teljesít a piac, vagy úgy, hogy a tőkéd mellette ne őrizze meg a reálértékét.

Az meg, hogy az emberek hány százalékának nem járható út ez és mennyire messze van ettől pont irreleváns ebből a szempontból, inkább az emberiségre, emberi társadalmakra nézve szégyen.

Attól, hogy voltak idők, mikor az emberek 90%-a az utcára dobta az ablakból a szart, meg nem fürdött, még nem ez volt a normális. Vagy mikor a társadalom pár százaléka volt írástudó.