Halálfélelem nélküliséget, nyugodt szembenézést vele miképpen lehet elérni? (bővebben lent)
Ismertem valakit, aki nem félt a haláltól, halála előtt beszélgettem vele.
Azt vallotta, hogy "élünk ameddig lehet, egyszer mindenkinek el kell menni, addig meg a derű óráit számoljuk és hozzuk ki az életből a legjobbat, amit lehet".
Halála előtt is azt mondta, hogy ilyen betegséggel mint ami neki van, pár évtizede ennyi plussz évet sem kaphatott volna, ő nem foglalkozik azzal, hogy "de miért nem kétszer annyi időt kapott".
Amikor a kezelések véget értek és kiderült: nem lehet tovább segíteni, azt is egyfajta humoros derűvel fogadta.















Tavaly halt meg egyik csaladtagom és nagyon fura belegondolni hogy megszunt letezni mintha sose letezett volna
Egy elo emberbol egy marek hamu lett
Neha meg úgy vagyok vele mintha elkoltozott volna a vilag masik felére
De már egy eve, fel eve haldoklott szoval nem hirtelen halt meg





Feltételezem tini vagy.
Egy idő után belefáradsz az életbe. Van olyan akinek ez 25, van olyan akinek 125 évesen jön el. Ez az egyetlen módja.
"Feltételezem tini vagy."
Nem, negyvenes korosztály vagyok. Kiskorom óta félek a haláltól. Sose tudtam az életemet "jól élni", csak fájdalmakkal, mégis félek.
Az illető akire gondolok, nem fáradt bele az életbe, de nem is bánta hogy vége lesz, mindig azt vallotta, hogy amit az élet ad, azt el kell fogadni, mindenből a legjobbat kell kihozni.
Szinte az utolsó pillanatig nem lehetett tudni és nem is mutatta, hogy fájdalmai vannak-lehetnek.










Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!