Mi volt életed lerosszabb döntése?

Hogy nem léptem ki időben a haldokló kapcsolatomból, így elvettem magamtól az esélyt, hogy boldog lehessek valaki mással (egy bizonyossal).

Ezt amíg élek rettentően bánni fogom.

4.

Megkérdezhetem miért érzed ezt?

Én mostanában elég nagy dilemmában vagyok a gyermekvállalással kapcsolatban. 35 éves vagyok és valahol vágyom rá, valahol nem...nagy kettősség van bennem.

5 Biztosan nem ilyen élethelyzetben vagy, de leírom.

Sose akartam gyereket. 10 év együttélés után benyögte a párom hogy ő mégis akar. Nem akartam elveszíteni. Ez az első kapcsolatom, szerettem, ragaszkodtam hozzá, közös életet építettünk fel, közös ház...nincsennek már rokonaim se. Nincs kihez fordulnom. Csak ő van nekem. Mindent is megígért, mennyit fog vele foglalkozni meg akár ő is maradhat vele itthon. Nagyon szépen előadta. Hihető is volt, mivel addig egy gondoakodó, jó embernek ismertem.

Belementem. Egészségileg is tönkretett, és külsőre olyan lettem hogy elsírom magam minden nap. Undorodok magamtól. Nem voltam egy szupermodell előtte sem, de már elvesztettem az emberi mivoltomat is ezzel a kinézettel. Nem járok el otthonról.

A gyereket meg rühellem. Az agyamra megy a sírás, pelenkacserekor hányok. Undorító az egész. Egy nem kívánt teher semmi pozitívummal. Ha ránézek, azt látom hogy ez tette tönkre az egész életemet. Gyűlölöm. Bárcsak ne lètezne. A nagy gyerekmániás meg munka után az anyjáéknál tanyázik, annyira hiányzik neki a várva várt kölyke. Ha haza is ér, nem foglalkozik vele, idegesíti a sírás, fekszik, telefonozik és kész.

Én gyűjtöm a gyógyszereimet és majd egyszerre beveszek jó sokat hátha megdöglök. Csak 3 m félretett pénzem van, amivel amúgy se tudnék hova menni lelépni.

Ezt most komolyan kérdezed 7-es??

Olvasd már el legalább mit irt...

Kimentem külföldre MSc-re a párommal egy nagyon neves egyetemre, full ösztöndíj és nagyon mázlis lakhatás mellett

Jól hangzó dolog, de nem volt jó még szakmailag se