Vannak dolgok az életben, amiket nem tudsz, és nem is akarsz megbocsátani?
Meg megbocsájtok magam miatt, de felejteni nem felejtek.
Aki egyszer szemét volt velem az máskor is az lesz.
Van amikor tudok és van amikor nem.
Már nem tárolok, tartogatok magamban haragot senki és semmi iránt sem, mert azzal csak magamnak ártok, magam mérgezem. Régen volt ilyen (gimis osztálytársak iránt, meg a volt edzőm iránt), de már nincsen.
Általában tudok különbséget tenni a szándékos rosszakarat és a nem rossz szándékkal történő dolgok közt.
1# Hát, ha szándékosan követett el ellenem rosszat, sorozatosan és bocsánatot sem kért egyszer se, akkor nyilván nem tudok megbocsátani. A bocsánatomhoz eleve kellene egy "sajnálom" szó legalább, de előbb szakadna le az ég, semmint egy ilyen ember szájából ez elhangozzon.. Az ilyen a halálos ágyán sem fog megbánni semmit, sőt, biztos vagyok abban, hogy még ott is odaszúr valami fájót, epéset. Hogy egy legutolsót még rúghasson belém. Biztos, hogy így lesz, ahogy én ismerem. Ez a rosszban való megátalkodottság, amikor nem látja be valaki, hogy rosszat tesz. Mint amikor a disznó hempereg a saját mocskában.
Tehát a megbocsátáshoz kellene a megbánás. Különben nincs is mit megbocsátanom. Én a magam részéről mindig igyekeztem nem ártani senkinek, vagy nem megbántani senkit. Viszont érzem magamon, hogy ahogy idősödöm, egyre kevésbé viselem el a parasztokat, és a bunkó beszólásokat. Az, hogy teljesen ignoráljam, az is nehezemre esik, mert amikor belémáll egy tahó, vagy idegrohamot kap, akkor nagyon nagy türelem kell hozzá, hogy ne kapjam fel a vizet, és ne küldem el a búsba. Ha nem szándékolt volt a rossz, akkor nyilván nem haragszom, vagy nem annyira.
Sokszor elfojtottam a haragom. Én ritkán érzem magam emiatt igazán dühösnek. Inkább az elkeseredettség csalódás volt az amit éreztem.
Még mai napig ritkán érzem az igazi dühöt inkább csalódom.
És én úgy érzem nem mindig tudom megkülönböztetni a szándékos rossz akaratot és azt ami nem volt az. Ahogy a haragomat sem tudom mindig most tényleg ezt érzem vagy nem dühnél furcsa mód ha kiadom megkönnyebülök gyorsabban mint amúgy ami szintén fura mert amúgy meg tovább tart.
A sajnálom nem elég olyan embertől aki tudom csak azért mondja, hogy lezárja a témát, de megbánni nem akarja. Hiába nem szándékosan volt rossz indulatú vagy szándékosan ha tudom, hogy amúgy meg nem sajnálja.
Szándékos rossz akarat meg a nem szándékosnál meg gondolom jól kell ismerni az embert de még akkor sem vagyok biztos néha melyik volt..
Olyan közösségben nőttem fel ami kivetett magából és nem fogadott el csak mert más voltam. Bántottak, terrorizáltak. Idegroncs fiatal felnőtt voltam mikor kiszabadultam. Szociálisan a mai napig évtizedekkel vagyok lemaradva. Teljesen másképp nézne ki az életem ha ez nem így lett volna.
Szavazat leadása során sokszor eszembe jutnak. Volt hogy csak azért szavaztam egy pártra, akár a saját káromra is, mert tudtam hogy az adott közösséget meg akarják szorongatni.
Szerintem aki tudja miről van szó az tudja, aki nem az hiába kérdi nem írom le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!