Megbocsátás: az emberekkel szemben melyik világnézetet vallod magadénak inkább?

Attól függ. Mit követett el ellenem, és milyen indokkal? És leginkább az indok az, ami nálam számít. Ha véletlenül, akaratlanul követ el ellenem valamit, akkor hajlamosabb vagyok megbocsátani. Persze függ a következmény is, hogy ezzel nekem mekkora kárt okoz.

De ha valaki szándékosan árt, bánt, akkor kb esélytelen, hogy megbocsássam a dolgot. Pláne, ha esetleg ez nem egyszeri eset. Van olyan közeli rokonom, akivel azért szakítottam meg a kapcsolatot évekkel ezelőtt, mert többször, szándékosan károsított meg anyagilag.

Az lemaradt, hogy a "többször" az olyan 3-4 alkalmat jelentett, és a kár kb 10.000 Ft alatt volt minden alkalommal, de teljes szándékosság volt mögötte. Nem vártam meg, míg egyszer nagyobb lesz a kár és meg sem bocsátottam neki emiatt.

Volt olyan az életemben, aki ennél nagyobb kárt okozott, de teljesen szándéktalanul, véletlenül, akaratlanul. Azt megbocsátottam.

Óriási felszabadulást hozhat az, ha kimondom: nem bocsátok meg. Nem bocsátom meg, amit tettél.

De Te, engedd el a hozzá fűződő negatív érzelmeidet, hogy szabaddá válhass.

Magyarul: bocsásss meg…

70*7=490

Lehet, hogy az ókorban, amikor mindennapos volt, hogy az emberek ott ártanak egymásnak, ahol csak tudnak, hogy a saját túlélésük legyen a biztosabb, ez egy elég kicsi szám volt, de manapság, mikor a modern társadalomban nem az életbenmaradásra, hanem a kényelmi dolgokra koncentrálnak inkább, már nem.

Az olyanokból, hogy például nagynéném azt hazudta mindenkinek a faluban, hogy azért jár hozzánk napi szinten mamámhoz, mert hozta neki a reggelit és etette (agyvérzése volt), miközben meg csak kávézgattak abból a kávéból, amit anyám munkába menet előtt főzött nekik, és még a poharakat sem mosta el, szerintem egy is elég a nem megbocsájtásra. Mióta mamám meghalt, nem is beszélünk vele, s mindenki boldogabb is.

Modern példa.

Apámnak úgy bocsátottam meg, hogy nem volt ennek a része. Tehát nem álltam elé, hogy megbocsátok, hanem terápián megbeszéltük a pszichológussal, hogy nem uralhatják ezek az érzelmek az életemet. Ez nem jelenti azt, hogy beszéltem utána apámmal. Egyszerűen halott volt számomra, mielőtt valóban meghalt.

Én azt mondanám, hogy a kettő között vagyok. Szerintem amúgy nem lehet csak két végletként tekinteni ezekre.

A megbocsátás mit jelent pontosan? A harag az életedre rámegy? Vagy már nincs is az életedben az illető és nem is befolyásol semmit?

Ha nincs az életedben már (függetlenül attól, hogy te döntöttél úgy vagy csak így alakult), akkor a haragod enyhül azzal, hogy nem zavarja már a köreidet. Már nem is gondolsz rá. Mintha nem is létezne. De ez nem jelenti azt, megbocsátottál. Lehet 100+ ilyen dolog az életedben, de csak párnak adsz jelentőséget.

Inkább megbeszélem a problémát. De van olyan, aki egyszerűen nem érti a gondom. A nárcisztikus apám szétbarmolta a családom és eléggé lestrapált lelkileg a gyermekkoromban. Neki pl nem bocsátottam meg. Amit muszáj beszélünk meg találkozunk, de ez nem lesz jobb. Egy volt gyermekkori "barátnőm" is csak szennyezte a környezetem, de hála istennek már nincs az életemben. Neki se fogok soha megbocsátani.

A volt munkahelyem és az egyetem is kicsit visszatartott a szakmai fejlődésben, de rájuk e haragszom. Viszont felmondtam, de az egyetemet végigszenvedtem.

Elutasították vagy ezer kérvényem az egyetemen, mindig van valami baj a NAV-kormányablak-munkahely triumvirátusban. Rájuk sem haragszom, pedig nagyon sokszor pórul jártam már...

Inkább érzelmi és egosértő alapra helyezném ezt a kérdést megbocsátás szempontjából.