Ebben az esetben egyből el kellett volna fogadnom a bocsánatkérést?

Nemrég összefutottam volt osztálytársammal, akivel nem kedveltük egymást, mivel ő engem mindig kicikizett, megalázott. Én átmentem az utca másik oldalára de ő szólt hogy várjál már, valamit mondani akarok neked. És miből gondolod hogy az engem érdekel, mondtam neki megállás nélkül. Végül mégis utolért és elmondta hogy tudja hogy milyen volt velem akkor, és hogy az elnézésemet kéri, ne haragudjak rá. Erre azt mondtam neki, mint akkor is, hogy meg tudod magyarázni miért kellett ilyen undorítóan viselkedned? Bántottalak valamikor valamivel? Sem akkor, sem most nem tudta megindokolni, annyit mondott hogy valamiért nem voltam/vagyok neki szimpatikus és ez valamiért ezt hozta elő belőle, hogy így reagáljon rám. Amúgy másra nem fújt, csak velem viselkedett így, de tőlem ez a mentalitás teljesen távol áll. Nem szóltam rá neki semmit, de most azt kérdezem, hogy x év megaláztatást el lehet intézni egy nem tudom mennyire őszinte bocsival? Ha legközelebb találkoznék vele, mondjam neki hogy meggondoltam és spongyát rá? Azért barátok nem leszünk, az biztos. Ti mit mondanátok?